Kávémesék: Kedvencem

Néhány évvel ezelőtt Peter Skillman (találó neve van) tervező és egyben mérnök is kitalált egy versenyt. Hónapokon keresztül járta Kalifornia egyetemeit, iskoláit és négy fős csoportokat kért fel, hogy végezzék el az általa kitalált nagyon egyszerű kis feladatot. A lehető legmagasabb építményt kellett összetákolniuk az alábbi hozzávalókból:

20 db nyers spagetti tésztaszál

1 méter átlátszó ragasztószalag

1 m madzag

1 db mályvacukor

Az egyetlen és legfontosabb szabály az volt, hogy a cukorka az épület tetejére kellett, hogy kerüljön. Egyszer egy üzleti iskola tanulói, és egy óvodásokból összeverbuvált négyes-négyes csapat mérte össze az erejét, vagy inkább a kreativitását. Az idősebb csapat tagjai összegyűltek és nagyon okosan összedugták a fejüket, stratégiákat próbáltak meg kitalálni, megvizsgálták az anyagokat, rengeteget vitatkoztak, nagyon sok ötletet generáltak, teljesen racionálisan átgondolták az előttük tornyosuló feladatot. Pontosan úgy, ahogy ma egy felnőttekből álló csoport dolgozik egy problémán a mindennapi munkája során. Végül felosztották a munkát és megépítették az elgondolásukat.

Aki megfigyelt már kisgyermekeket csoportban valamilyen tevékenységet végezni, annak nem okozók meglepetést azzal, hogy ők egészen más módon viszonyultak ehhez a kihíváshoz. Nem volt stratégiájuk, nem analizálták a helyzetet, nem kérdezgettek egymástól semmit, nem terjesztettek elő semmilyen tervet, elgondolást. Ehelyett közel álltak egymáshoz és elkezdtek dolgozni az anyagokkal, ide tették, oda tették, próbálkoztak. Elkezdtek építeni, minden előzetes terv, megbeszélés nélkül, nagyon rövid kis párbeszédek hangzottak el közben, ezt ide ne oda, az nem jó, így csináld. Ha lenne egy millió forintom, akkor nem kétséges, hogy melyik csapatra tettem volna fel, és vesztettem volna természetesen. Az üzleti iskola sztárjai 25 cm-es építményt voltak képesek összehozni, míg a gyermekek 65 cm-est, két és félszer magasabbat, mint az idősebb, okosabb, tapasztaltabb emberek csoportja. Azóta rengeteg elemzés jelent meg erről, ezzel már nem is foglalkoznék, mindenki találgassa azt, hogy miért okosabb, ügyesebb négy óvodás, mint négy egyetemista.

Számomra jelentősebb a fenti kísérlet tanulsága: vigyázat óvónénik, nagyon figyeljük a ránk bízott csemetéket, mert, ha nem vagyunk eléggé szemfülesek, akkor bizony akár összerakhatnak egy űrhajót kartonpapírokból, meg hurkapálcikából az oviban, és huss, irány a Hold.