A technikai
innovációk világában élünk, akármerre vetül szemünk sugara, mindenütt újabb és
újabb kütyük, cuccok vesznek körül minket. A régmúlt kőkorszakból is az emberi
elme találékonysága találta meg a kiútat, tehát ennek köszönhetjük
kiemelkedésünket és elterjedtségünket a Föld nevű bolygón. Már egy kis
könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában, annyira meghatódtam.
Megérkeztünk, tehát a Homo sapiens valójában
inkább Homo innovatio kellene
neveznünk?
Megkérdeztek az
USA-ban, Angliában, Finnországban hétköznapi embereket, az utca emberét, ha így
jobban tetszik, hogy a saját életükre mennyire igaz ez, ők mit találtak ki, mit
faragtak maguknak, min változtattak a háztartásukban, amire azt mondhatják,
hogy ők találták ki. A válaszolok mindössze 5-6%-a állította azt, hogy
feltalált valamit. Nem sok, ezek szerint sok újdonságért az emberek huszadának
elméje felelős. Talán mégsem vagyunk annyira Homo innovatio.
Az első bőröndök
nagy böszme dinoszauruszok voltak, ráadásul tele bendővel, nehezen lehetett
őket vonszolni, nem lehettek nagyon praktikusak, mekkora ötletnek, megoldásnak
találjuk ma a kerekes bőröndöket, holott több évtized telt el míg ezek
megjelentek és elterjedtek. 10-20 év szükségeltetett erre az egyszerű
megoldásra, ami milliók életét könnyítette meg. Miért?
A válasz nagyon
messziről, a régmúlt idők hajnalából érkezik, az emberi elme, az agyunk nem
technikai problémák megoldásának eszköze, hanem szociális innovációk
kincsestára. A csoportos együttélés kívánalmainak próbál megfelelni, ki kivel,
miért mit csinál, hogyan tudok ebbe bekapcsolódni. Az együttműködés, együttélés
által támasztott problémák ténylegesen az élet-halál kérdések lehettek egy vad
világban, az hogy együtt kergessünk el támadó vadállatokat sokkal fontosabb,
mint egy új pattintott kő kifejlesztése, vagy egy színes ruha összevarrása. Az
emberi elme működését jelen témánk alapján két szélsőség között lehetne
elhelyezni, az egyik szélén a technikai innovátorok, a másik oldalon a
szociális feltalálók helyezkednek el. A technikai oldalon az enyhe autista,
főleg férfi tudósok, míg a másik oldalon a nők nagy része helyezhető el, az
emberek többsége pedig a számegyenes bármelyik pontján felbukkanhatnak, de
sűrűbben vagyunk a női, szociális oldalon.
Érdekes
kérdéseket vett fel a vázolt felosztás, hogyan milyen módon lehet az egyes
embereket mozgatni ezen a pályán, hogyan válhat valakiből elsőrendű feltaláló, ha
igazából az emberi kapcsolatok érdeklik, vica versa, ha autista, csak a tárgyak
érdekelnek emberke vagyok, hogyan lehet elérni nálunk, hogy az emberek is
felkeltsék a figyelmünket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése