Kávémesék:A gyerekjáték nem gyerekjáték

Több ismerősöm is ajánlott más és más címeket, de maradnék a reggeli kávé mellé szóló kis történetek, leginkább gondolatmorzsák megszokott címénél. Remélem, szerzek egy két kellemes percet a gőzölgő fekete nedű mellé. Kezdjük is el.

Thomas Edison népszerű mondása szerint egy új találmányhoz 1 százalék inspiráció, és 99 százalék veríték szükségeltetik. Egyszerű a kereket feltalálni, de míg ebből használható eszköz lett nagyon hosszú idő telt el. A kerék, míg kerék lett belőle sok fizikai paramétert, rengeteg időt és egyéb hozzáértő munkát igényelt. Honnan szerezzük, hogyan, mikor tanuljuk, tanultuk meg ezeket a mentális eszközöket, amelyek szükségesek ehhez és a mindennapi kreativitásunkhoz, a mindennapi munkánkhoz?

 Felix Riede archeológus szerint a gyermekkorunk során, a játék nem csupán a kis csöppségek fejlődésének elengedhetetlen része, de ez alapozhatja meg a későbbi technológiai gondolkodásának fejlődését, nem csak az adott egyénnek, de az egész kulturális, társadalmi közegnek is, amelyben felnővünk. A felnőttek nagyon komoly munkát fektetnek egy egy elgondolásuk kifejlesztésébe, annak megvalósításába, miközben a gyermekek természetes módon kísérleteznek a körüllöttük heverő fizikai objektumokkal, ezek egy részét nevezzük el játéknak, valójában minden az számukra. Ha igaz az elképzelése az úriembernek, akkor az emberiség jelentős találmányai, a kerék, a szövőgép, a számítógép, gyerekjátékok során fejlődhetek, vagy akkor csírázhatott ki a kis emberkék fejében, amit később, felnőtt korukban kamatoztathattak. A gyerekjátékok és azok fejlődése alakíthatta ki az emberiség nagy találmányait? Azt az emberi maradványokból régóta tudjuk, hogy az ember rendkívüli hosszú gyermekkorral rendelkező faj, és ez az idő, amit a mi van ha típusú játékokra fordíthatunk többek között. Jelenleg még senki nem vizsgálta meg ilyen szemszögből a régi gyerekjátékokat. Minden nemzet, minden nép gyermekei játszanak, és legtöbbször a felnőtt eszközök kicsinyített változataival, kis kosarakkal, kis szövőmasinával, pici autókkal. Ha veszünk egy kis közösséget, társadalmat, akkor a gyermek egy miniatűr eszközzel kísérletezhet, új használati tereket találhat ki, aminek az eredményét később hasznosíthatja ő és a közössége is. Mindez azt feltételezi, hogy egyes gyerekjátékok elterjedtsége megelőzi az adott játékkal kapcsolatos felnőtt tevékenységek fejlődését.

April Nowell és kollégái egy 4500 éve Grönlandon élő közösség mindennapjait vizsgálták meg, és azt találták, hogy a földrész első meghódítói nem vittek magukkal és nem is igazán használtak, mármint a gyermekeik, játékokat, és nagyon elenyésző innováció jellemezte őket. 800 éve egy újabb bevándorlási hullámban egy másik népcsoport jelent meg, ők viszont gyermekeiket kis kajakokkal, apró nyilakkal, babákkal látták el, mint játékok. Az ő megjelenésük érdekes módon egybeesett új, felnőtt technológiák elterjedésével, újabb horgászó horgok, biztonságosabb halászhajók és melegebb ruhák. Egyetlen szépséghibája van ennek a kutatásnak, hogy a pontos időrendi sorrend nem tisztázott, mi volt előbb a gyerekjáték, vagy a találmány, mi minek a másolata? Talán ez nem is annyira döntő, lehetséges,  hogy együtt fejlődtek, egy gazdagabb anyagi kultúrával rendelkező nép új játékokat képes adni gyermekeik kezébe, azok pedig megtermékenyítik a kis bucikat, és ez felnőtt éveikben további innovációk forrása.

Mivel játszanak a mai kis gyermekek, hogy a jövő innovátorai szülessenek meg belőlük? Tabletekkel, számítógépekkel?