kávémesék:A páviánok, az elefántok és a mai Magyarország

A páviánok rendkívüli módon szociális lények, lehetne ez a hét mottója, hasonlóan hozzánk, nagy kolóniákban élnek vegyesen, minden korcsoportú nőstények és hímek együtt. A csoport egyértelmű védelmet jelent minden tagja számára a ragadozók ellen, több szem többet lát alapon. Mindenevő állatok, de elsősorban a könnyen elérhető alacsony kalóriatartalmú növényeken tengetik az életüket, néha egy egy kalóriában dúsabb gyümölcsbokorra bukkannak, vagy valami húsfélére. Ezek azonban csak nagyon ritka esetek, nem ez a jellemző. Ilyenkor a főnök, a legerősebb, legnagyobb hímek monopolizálják ezeket a forrásokat, sőt az elérhető fogamzóképes nőstényeket is, ezek általában együtt járnak. A főnök mindent akar, mindent visz, számár ez az egyetlen út, a csoport érdekei nem érintik, csak ő létezik. 

Az elefántoknál egészen más a felállás, a felnőtt hímek külön életet élnek, nem tagjai semmilyen elefántcsordának. Nőstények és a fiatalabb egyedek, hímek is, alkotnak egy csordát, ahol a legidősebb, legtapasztaltabb egyedek a vezetők. A bölcsességük és korábbi tapasztalatuk alapján állnak az élre, és a csapat érdekeit veszik számításba csak, ez az első. A táplálékuk nagyon szétszórtan helyezkedik el, nem igazán kisajátítható, és a nőstényekért pedig a hímek megküzdenek. Mivel egyik forrás, az étel, és a reprodukciós sem monopolizálható, a hímeknek nem érdekük a dominancia, nem okoskodnak, nem főnökök, inkább távol, magányosan töltik napjaikat. Náluk sem ideális a demokrácia, itt minél idősebb valaki, annál okosabb talán, és így többet számít a szava, őt követik elsősorban. Ez rendben van, mondanák az éles szemű kritikusok, de mi köze a páviánok és elefántok környezetének az emberekhez?

Közeli rokonaink a csimpánzok, a bonobok is azonos módon reagálnak a környezetük változásaira, sőt a természeti emberi csoportok is. A gyűjtögető életmód során nincs lehetőség vagyonok felhalmozására, nincsenek kisajátítható források, nem jelenik meg vagyoni elkülönülés, nincsenek pávián főnökök, a vezetők a rátermettség és tapasztalat szerint lesznek azok. Egy egy népcsoport amint egy kissé eltérő irányba indul el, azaz állatokat tart, gazdálkodik egy kis földecskén, megjelenik a mezőgazdaság az életükben, ez már nagyon jó alapja a felhalmozásnak, a vagyoni különbségek létrejöttének és a pávián típusú vezetők virágzásának, ha élhettek ezzel a zavaró képpel.

Első megközelítésben a környezeti források, és azok milyensége dönti el, hogy milyen csoportban élnek az állatok, és hogy milyen vezetőik vannak. Az ember hihetetlen rugalmas, és eljutott arra az értelmi szintre, hogy a környezetét ő határozza meg, sőt. Abban az esetben, ha az erőforrásokat nem egyenlő arányban osztjuk szét, akkor bizony elengedhetetlenül megjelenik a felhalmozás. A felhalmozás pedig további elkülönüléshez, egyenlőtlenséghez vezet. Az eredmény, ha elfogadjuk a fenti állatvilágból nyert képet, akkor sajnos ez azt jelenti, hogy a társadalmunkban egyre több pávián típusú vezető jelenik meg, akiket csak a saját forrásaik, és azok megtartása érdekel a csoport és tagjainak élete az pedig nem igazán. A mai idők kedveznek, a kormányunk és annak vezetői létrehoztak egy olyan egyenlőtlenségi ollót, aminek egyenes következménye a páviánok elterjedése.

A páviánok azonban folyamatos stresszben élnek, minden oldalról fenyegetik őket, és ezért korán halnak. Az elefántok viszont a leghosszabb kort is megélhetik. Válasszunk.