Simon mágus és a növényi érzékelés formái

 

A filmben van egy nagyon érdekes kis epizód, amikor a mágus egy fikusz aktív segítségével (a növény felismeri a gyilkost , és az általa kibocsátott jelek segítenek  a rendőrségnek ) megold egy gyilkosságot. Bizonyára mindenki hallott már arról is, hogy a növények rendkívül érzékenyek a különböző zenei stílusokra, van amelyik Mozart rajongó és természetesen vannak rock zene kedvelők is. Van –e ezeknek bármiféle alapjuk a tudomány mai állása szerint? Ennek a kérdésnek próbáltam utána eredni.

Látnak e a növények?

A nyilvánvaló válasz a kérdésre, hogy hozzánk nagyon hasonlóan ők is látják a fényt, ahogy nekünk, nekik is vannak fotoreceptoraik a leveleiken, a törzsükön, így képesek a kék fényt a vöröstől megkülönböztetni, sőt vannak olyan érzékelőreceptoraik, amelyek az infravörös fényen túl is látnak. Látják milyen irányból, milyen intenzív fény érkezik. A növények mint kisiskolás korunkban megtanultuk, a fotonok segítségével a légköri szén dioxidból, és vízből, oxigént és cukrokat gyártanak a fotoszintézis folyamán. Ezért a fiatal hajtásaik csúcsában lévő fényreceptorok hathatós közreműködésével ezek a részek megnyúlnak, ha árnyékban érzik magukat( kék fényt érzékelnek), igyekeznek a napfényes területeket elérni. Az infravöröst is felfogják, ez a lemenő napfény sajátossága, és hatására a növény kikapcsol, a fotoszintézist lekapcsolja éjszakára, kvázi elalszik.

Mit jelent számukra a tapintás?

Egyértelműen a tapintás világában élnek, a bokrokat fújja a szél, a rovarok keresztül rágják magukat a leveleiken. A növények megkülönböztetik a hideget a melegtől, eszerint változtatják nővekedésük mértékét, a víz felvételét. Elég sajnos véletlenül, vagy akarva megráznunk egy otthoni növényt és az megállhat a növésben. Nem véletlen, hogy az erősen szeles területeken alacsony cserjéket találunk csak. A legérdekesebb jelenséget a Vénusz légycsapójánál , egy rovarokkal táplálkozó, csapdával rendelkező növénykénél figyelhetjük meg. Egy légy, egy kis bogár vagy esetleg egy pici béka keresztül sétál a speciális adaptálódott leveleken, az erre a jelre hihetetlen erővel és gyorsasággal összecsapódik az áldozatán és nem ereszti, szép lassan megemészti. Honnan tudja a növény, hogy megfelelő nagyságú állatot fogott, hiszen ha túl nagy az állat, az komoly károkat okozhat benne? Pici kis érzékelő szőrszálak vannak a leveleiken, ha egy állat megérint egyet ezek közül, ez még nem indítja el a csapdát, a következő 20 másodpercben ha a leendő áldozat megérint egy másik szőrszálat, akkor  lecsapódik a csapda fedele. Ez a 20 másodperc biztosítja a növény számára, hogy megfelelő méretű legyen a vacsora. Ez rejtélyesen hasonlít az emberi kézre, amelyre ha leszáll egy légy akkor a szőrszálak egy elektromos jelet küldenek az idegeken keresztül az agyba, ahol ez választ indukál, és ennek eredménye lehet, hogy elhessegetjük azt. A légykapó is elektromos jeleket küld a levelén, ezek ioncsatornákat nyitnak, és ha ezek a jelek megfelelő időközökben érkeznek, akkor a csapda 1/10 s alatt összezárul. A legtöbb növény nem reagál ilyen gyorsan, de mindegyik érzi az érintést, és az állatokkal teljesen azonos fehérjéket használnak ezeknek a jeleknek a feldolgozására.

 

Az illatok világa

 

Az aranka ( női név???) egy parazita inda, a növényi világ bulldogja, klorofillt nem tartalmaz, más növények cukros nedvein élősködik. Az illatok, szagok vezetik az áldozatához. Sőt a potenciális áldozatokat megtudja illatuk alapján különböztetni. Minden növény képes erre, de miért?

Az 1920-as években az USA mezőgazdasági intézet kutatói jöttek arra rá, hogy ha az éretlen gyümölcsöket etilén gázzal kezelik, akkor azok elkezdenek érni. Azóta tudjuk, hogy minden érésben lévő gyümölcs etilént bocsát ki, ami érezhető, és így együtt érnek be a szomszédaikkal,  ez odavonzza  az állatokat, amelyek szétszórják magvaikat. Az etilén az őszi levél színváltozást is koordinálja( praktikus tanács, ha éretlenül veszünk valamilyen gyümölcsöt azt tartsuk alma vagy banán mellett ezek segíthetik az érését; ha éretlen banánt vesszünk azt pedig érdemes zacskóban tartani, ott egy nap alatt megérik).

Szagok által társalognak,kommunikálnak egymással, a 80-as években figyelték meg a kutatók, hogy egy hernyókkal fertőzött fák mellett olyan fák is vannak, amelyek habár  azonos fajba tartoznak a beteg fákkal, de a kártevők ezeket nem támadták meg. Kiderült, hogy a megtámadott fák vészjelző molekulákat küldtek a levegőbe, amelynek hatására a környező fák ellenálló, a hernyókra mérgező molekulákat szintetizáltak a leveleikben, ehetetlenné téve így azokat.

 

Ízek érzékelése a növényvilágban

 

Nálunk az illatok és az ízek szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak, gondoljunk arra au esetre, amikor náthásak vagyunk, akkor bizony az ízeket alig vagy egyáltalában nem érezzük. Az illatokat a könnyen párolgó molekulák okozzák, a rágás folyamán ezek azonnal az orrunkba jutnak, míg a kevésbé párolgóak a nyálban, mint vizes közegben oldva a nyelvünk megfelelő helyén indukálják a különféle ízeket.

A kettő rendszer a növényvilágban szintén össze van kötve, ha megtámadják őket , akkor könnyen illanó molekulákat jutatnak a levegőbe, ilyen molekula a metil jazmonate. Ez egy gáz halmazállapotú kis molekula, ez landol a szomszédos növény levelén, légzőpórusain bejut, ahol egy kis módosulással vízoldható jázminsavvá alakul, így már a növény ˝ízreceptorain˝mint speciális íz landolhat, elindulhat a védekezési mechanizmus. A  növények gyökerei is részt vesznek ezekben a folyamatokban, a szomszédok itt képesek felismerni a rokonságot és ha valamelyikük szárazságot érez, akkor ez az információ nagyon gyorsan eljut a többiekhez.

A hallás, Mozart vagy Deep Purple

Sajnos a legtöbb kutatás ebben a témában nem volt tudományosan megfelelő, ezért ebben  a témában a kutatók mostanában teljesen az alapoktól kezdték el a kísérleteket. A zene nem egy ökológiailag fontos jelzés a növények számára, de a különálló hangok azok lehetnek, legalábbis elméletileg. A rovarok által keltett zajok, a méhzümmögés fontosak lehetnek. A más növények által keltett zajok is információval telítettek és jelentőségük lehet az életükben. Egy mostanában végzett kutatás szerint bizonyos tölgy és fenyő fajták ultrahangot bocsátanak ki erős szárazság idején, ezzel jelezve a többieknek, hogy szűkös idők közelednek. A kukorica pedig szívesebben növekszik egy számára tetsző speciális vibrálást adó szerkezet felé, mint egy más frekvencián rezgő felé. Ami meglepőbb, hogy a gyökerek is képesek hangot kibocsátani, de hogy miért teszik, a szomszéd ezt hogyan érzékeli, az rejtély, ami megfejtésre vár. Hajrá.

 

 

Az erőszakos tőkés réce esete avagy mi a szösz az a spermiumversengés?

 

A hím tőkés réce a párzási időszakban ha kiválasztott párját egy idegen hím társaságában találja, kvázi inflangranti, elkergeti az idegen hímet, majd megerőszakolja kedvesét. Why?

 Az állatvilág nagy részében a hímek versengenek, harcolnak egymással a nőstényekért, erre a harcra fejlesztettek ki változatos fegyvereket, agancsokat, szúró vágó eszközöket. A győztesé az esély, hogy spermiumaival megtermékenyítse a nőstényt, azonban a spermák a nősténybe juttatásával nincs vége a hímek közötti küzdelmeknek. Mi van ha a győztes hím nem figyel, egy másik nősténnyel van elfoglalva és közben egy másik hím közösül a főnők nőstényével. Ebben az esetben egyidejűleg több hím megtermékenyítő anyaga van jelen egy nőstény testében. Verseny alakul ki közöttük a petesejtekért. Ez azonban újabb teret enged a harcnak, fegyverek, viselkedési , kémiai eszközökkel törekszenek a spermiumok egymást lenyomni. Mennyire elterjedt ez az állatvilágban, az emberrel mi a helyzet, a nőstények csak passzívan a spermaharc terepét biztosítják, vagy beleszólnak a versenybe? Sok sok kérdés, kezdjük a rovarokkal.

 

 

 Hihetetlen méretű, formájú hímivarszervek jellemzik őket, kampókkal, horgokkal , amelyek tökéletes eszközök arra, hogy a nőstény testéből eltávolítsák az előző hím spermáit. Ezek az anatómiai segédeszközök a párviadalban, de vannak más élettani taktikák is a kelléktárban. Az összes lepke hímjében kétféle spermium, kaszt létezik, az egyik a genetikai örökitőanyagot hordozó és egy másik, amelynek a feladata az ellenséges spermák gátlása, akár kamikaze önfeláldozással is. Van e ezeknek bármiféle jelentősége ránk emberekre nézve?

Mint láttuk a spermiumvetélkedésről akkor beszélhetünk, ha egy nő rövid időn belül több férfitől kap spermát. A spermák átlagosan 3-5 napig élnek, így a férfiaknak ezen időn belül kell, hogy bejutassák spermiumaikat a nőbe .Régen ezt nem tartották nagyon valószínű esetnek, de újabb adatokból az derül ki, hogy a megkérdezett nők közel felének volt szexuális kapcsolata egy időben két férfival. 30%-uk vallotta be, hogy 3-5 napon belül mindkettő férfival közösült. Egy másik felmérésben 3000 közösülés felett járó nők 60%-nak volt egy napon belül két férfival viszonya. A tanulmány szerzőinek becslése szerint a lakosság hölgyeinek 10%-a vehet részt kettős párzásban, így ezzel jó alapot teremtve a spermaversengésnek.

A férfiak pénisze része és fontos eszköze ennek a harcnak. Hogyan? Az első a méret, mert minél nagyobb annál mélyebbre tudja juttatni a spermáit a női ivarjáratba. De mi van az alakkal? Az is alkalmas arra, hogy az esetleges rivális férfi anyagát eltávolítsa. A hímvessző és az fej közötti barázda segítségével a sperma a makk mögé kerülhet és a ritmikus mozgás következtében kikerülhet a női testből. Gumiszerű anyagból többféle műpéniszt és vaginát készítettek az élelmes kutatók és összehasonlították spermaeltávolító képességüket. Az említett barázdát nem tartalmazó a spermák egy harmadát, míg a valódi péniszt utánzó modell a 90%-át volt eltávolítani.

A másik jelentős stratégiai eszköz lehet az eltérő spermakasztok jelenléte, amely egyértelműen jelen van az embernél, régebben ezt deformációnak gondolták, ma egyre inkább a verseny eszközének. Vannak torlaszolók és rombolók a megtermékenyítők mellett. Az elsők típusban lévők a női ivarjáratot barikádozzák el a későn érkezők elől, a rombolók kémiai harcot folytatnak a más férfiból származó kalandorokkal. Ezek a élettani, anatómiai sajátságok megmagyarázhatók és alátámasztják a spermiumversengés jelenlétét az embernél.

Zeuszról, a főistenről mindenkinek a kujonkódásai  jutnak eszébe, egyszer a gyönyörű Alkménét környékezte meg a hölgy férjének alakjában, és ebből született Héráklesz, de Alkméné még azon éjszakán szeretkezett a férjével is, így ebből a spermacsomagból  született Héráklesz fél(iker)testvére Iphiklész. Vajon született e a Földön ehhez hasonlón ikerpár a valóm életben? Nem tudni.

Végül a hím tőkés réce egyszerűen a spermáinak gyors bejuttatásával próbálja felvenni a versenyt az idegen hímével szemben.

 

A vízi-majom hipotézis ; a fülzsír szerepe  az embernél?

A címben említett elmélet szerint az emberi őseink valamikor nem régen, vizes környezetben éltek, ott vadásztak, úszkáltak. Ahhoz, hogy az emlős állatok sikeresen megéljenek egy ilyen élettérben néhány élettani tulajdonságuk a vizes közeghez kellett idomulnia. Ezeknek nyomait számtalan anatómiai és élettani megfigyeléssel alátámaszthatjuk A wikipédián kitűnő magyar összefoglalót olvashatok róla érdemes elolvasni.

 

 
 
 

A szárazföldön élő emlősöknek  nincs tudatos kontrolljuk a légzésük felett, míg a vízben élőknek és az embernek van, ezen belül a beszívott levegőmennyiség is hasonló a vízbe lemerülő élőlényekéhez. Az orrunk mintha erre lenne tervezve,tökéletesen útját állja a víz beáramlásának, így az nem jut be a tüdőnkbe, a testszőrzetünk is mintha az úszáshoz passzolna, és a bőr alatti zsírsejtjeink is inkább a vízi életmódot kedvelő állatfajtákra jellemző képet mutatja. Aki még több kapcsolatot akar megtudni az klikkeljen erre.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimajom-elm%C3%A9let

Orvosi szempontból, talán sok betegségünket az akkori és a mostani életmódunk különbségei okozhatják. Vegyük az ízületi és vénás betegségeket először, legtöbbünk életének valamely szakaszán találkozik ízületi fájdalommal, csont ízületi gyulladással, esetleg visszértágulással. Ez a betegség csoport nem volt általános a vizes környezetben őseinknél, ahol a külső víznyomás mint ellenálló erő segített erősen és rugalmasan tartani az érfalakat. Sajnos mára ez megszűnt, e nélkül rideggé, könnyen ˝törhetővé˝ váltak, utat adva az említett fájdalmas betegségeknek.

Az asztma ismeretlen a majmoknál, míg a fókáknál a merülés közben a hörghurutjaikat összehúzzák, és ezzel imitálják az embereknél nagyon gyakori fulladásos , asztmára jellemző tünetcsoportot.

A modern kor gyermekének megkeserítője a rövidlátás, de ez is visszavezethető vízi majom őseinkre, hiszen ami rövidlátás a levegőben, az normálisnak tűnik egy más törésmutatóval jellemezhető közegben, jelen esetben a vízben.

A kövérség is szépen belesimul az elméleti keretbe, minden tengeri emlős vastagbőrű és tartalékokkal bőven megáldott, az elhízás vizes közegben kevésbé problematikus, mint a szárazon.

Elérkeztünk a fülzsírhoz. Testünkön néhány bemeneti nyílást találunk, ilyen-olyan céllal, de közös jellemzőjük, hogy a behatolni akaró mikroorganizmusok ellen, mindenhol speciális fegyverzettel, védelemmel vagyunk felszerelve. A vizes környezet különösen gazdag bacikban, így köszönet az evolúciónak a fülzsír sikeresen megakadályozza azt, hogy bekerüljenek. Továbbá ,mint tapasztaljuk, a hangokat jól vezeti, tehát bacik kinn, hangok benn.

M.J.B. Verhaegen: The aquatic ape theory and some common diseases, Medical Hypothesis 24,293-299.

Gondolatébresztő: papagájhalak, korallzátonyok és egyéb állatfajták

David Bellwood megőrült a halakért, fiatal tinédzserként már hatalmas akváriumban a korallhalakat tanulmányozta egy észak angliai kisvárosban, nagyon messze a legközelebbi igazi korallzátonytól. Manapság közel húsz éve foglalkozik  a papagájhalakkal , nem véletlenül, hihetetlenül érdekes dolgokra képesek , mindenekelőtt ők a fő támaszai a koralloknak, nagy mennyiségű algát képesek felfalni, amellyel segítik a korallok örökös harcát e növények ellen.

 

 Vagy alga vagy korall, nem bírják egymást elviselni. A papagájhalak a korallok pártján állnak és elősegítik annak fejlődését és elterjedését, azzal, hogy mint egy fűnyíró lenyesik az algákat. További megkülönböztető tulajdonságuk az, hogy képesek a környezeti feltételek megváltozásának hatására nemet váltani, ha a csoport domináns hím hala elpusztul, akkor a csapat legnagyobb nősténye képes hímmé alakulni néhány nap alatt.

 

Ha ez nem lenne elegendő furcsaság, még van egy, esténként hálósapkát sző, átlátszó selyemsapit, amely olyan büdös feromonnal von be, hogy az elriasztja a ragadozó halakat. Mindhárom felsorolt tulajdonságuk már önmagában elegendő lenne, hogy ennek szentelje magát egy tudós, Davidet azonban az első érdekelte, hiszen a mai korban a korallzátonyok pusztulásának lehettünk tanúi, és ha a felépülésüket bármivel elősegíthetjük akkor közelebb kerülhettünk az óceánok leggazdagabb élőhelyeinek megtartásához. A fűnyírás kritikusan fontos a korallok egészségének fenntartásához, a felesleges algák eltávolítása segíti, hogy nehogy egy algák által uralt terep alakuljon ki, hiszen ott a korallok nem tudnak élni. David és kutatócsapata kíváncsi volt, mihez kezdenek a papagájhalak, ha elburjánzott, hosszúra nőtt algamezővel találkoznak, ezért mesterségesen létrehoztak egy ilyet, és kamerákkal felszerelték őket. Egy terített büféasztal várta a halakat. A kutatók várták őket, és csak vártak, vártak…Nemcsak a papagájhalak, hanem egyéb növénylegelő halfajták sem jelentek meg a svédasztalos dőzsölésre. Az elkövetkező hetekben az algák kissé megnyúltak egyéb nem történt, míg egy nap megjelent egy denevérhalnak nevezet egyén és nekilátott az alganyírásnak.

 

 A kutatók megdöbbentek ezen a kis fekete halfélén, hiszen erről tudták, hogy elsősorban gerinctelenekkel táplálkozik, nem növényevő, ezelőtt még nem figyelték meg, hogy valaha algát evett volna. Davidék az alábbi módon magyarázták az esetet, a papagájhalak csak az egészséges, nem nagyon algás korallokat tartják rendben, ha azonban az algásodás elér, majd meghalad egy kritikus pontot, akkor ők már nem képesek azt rendben tartani, jöhet a denevérhal csapat. Ha a fű már nagyon magas és gazos akkor a fűnyírás mit sem ér, sövényvágóra van szükségünk. Vajon a természetben, vagy a társadalomban milyen hasonló rendszerek lehetnek?   

 

Andrew Zolli,Ann Marie Healy:  Resilience: Why Things Bounce Back

Van Gogh sárgája, avagy milyen betegségben szenvedhetett a festő?

Van Gogh sárgája, avagy milyen betegségben szenvedhetett a festő?

A festő összes festményének csodálatos albumát forgatva meglepően tapasztalhatjuk, hogy életének későbbi szakaszában a sárga szín erősen uralkodott, szerette ezt a színt vagy valamilyen betegség okozhatta ezt a dominanciát nála?

Egy festmény rengeteg információt, történetet rejthet el, de hála a kutatók és műélvezők kielégíthetetlen kíváncsiságának nagyon sok mindent kibányászhattunk belőlük. Első lépésben a kép témája, a tárgyak emberek , a különféle szimbolikus utalások adják az primer jelentést. Egy korabeli hölgy rejtélyes mosollyal az ajka körül; tavaszi piknik a mezőn. A titok következő rétegét a változatos szimbólumok, jelképek megfejtése adhatja.

Ezeken kívül, milyen új más információkkal szolgálhat egy ezerszer látott, elemzett képből?

Monet a XIX. század végén Londonba látogatott és ott számtalan képet készített a Parlamentről, azonos helyről , különböző fényviszonyok között.

Az akkori főváros lakosságának akkoriban is nagy gondot jelentett a levegő szennyezettsége, a szmog. Tudósok Monet festmény sorozatát elemezve a színek, a fényviszonyok alapján meglehetősen pontos képet kaptak a kor város szennyező profiljának leírásához.

A festőecset egyik legnagyobb hatású mestere Rembrandt, húsz éves korától haláláig közel 100 önarcképet festett, így pontos és elemezhető sorozatot adott az öregedés kutatóknak, orvosoknak.

A fiatalkori vidám, pufók egészséges arcú festőt az évek során egy gyorsan öregedő, ráncosodó és terebélyesedő váltotta fel.A bőrének és az arc kifejezéseinek vizsgálata alapján a klinikai depresszió, koleszterin lerakódással összefüggő tüneteket fedezhetünk fel rajta, nem hétköznapi módon diagnoztizálva a festőt.

Vincent van Gogh, mint sok más festőművész, különböző stílusokban dolgozott, gyakran a sárga szín erőteljes használatával jellemezték, életének későbbi, érettebb szakaszát.

Az 1885-86-ig 33 éves koráig a barnás, sötétebb, kevésbé kontrasztos képeit ezután a mindenki által jól ismert, élénk, komplementer színek alkalmazása, a sárga nagyarányú domináns megjelenésével.

 

1888 decemberben levágta bal fülét, az Arles-i kórházba került kezelésre, Félix Rey egy 23 éves ambiciózus orvos foglalkozott vele. Epilepszia, Rey elsődleges diagnózisa ez volt, amelyre a kezelés abban a korban digitalis volt. A digitalist elsősorban szívbetegségekben alkalmazták, de mint minden csodaszer ez sem kerülhette el, hogy sok egyéb betegségben is kipróbálják és indokolatlanul használják.

 

Dr. Gachet van Gogh utolsó orvosa azonban tisztában volt azzal, hogy a digitalis veszélyes szer, nem megfelelő adagolása halálhoz vezet. Semmiféle bizonyíték nincs jelenleg arra nézve, hogy a festőt digitalissal kezelték, így arra sem , hogy a szívgyógyszer adagolásának hatására alakult ki nála a domináns ˝sárga˝ látás.Több éven keresztül nehezen lehetett volna egy ilyen nehezen adagolható szerrel folyamatosan kezelni valakit, így ez valószínüleg nem járulhatott hozzá a megfigyelt szín preferenciához. Van Gogh egyik legismertebb képe Dr. Gachetet ábrázolja gyűszűvirággal az asztalon, ebből a növényből nyerik ki a digitalist.

 

A következő, meggyőző bizonyítékokat szintén mellőző elmélet szerint egy santonin nevezetű szer a felelős a festő sárgájáért. A santonin egy mikrobaellenes szer, bélférgek ellen használták, és tudvalevő, hogy a művész folyamatosan szenvedett gyomor fájdalmak miatt. Vagy a  

XIX. század menő itala az abszint a felelős, amely tujont tartalmazott, vagy esetleg a festészetben alkalmazott terpentin okozta e, sajnos ezeket is sorba mind kizárhatjuk, hiszen a digitalishoz hasonlóan ezek is, hosszabb távon visszafordíthatatlan orvosi problémák tömegét okozták volna, melyekre nincs semmiféle egyértelmű utalás.

A rejtély legegyszerűbb magyarázata annyira egyszerű, hogy fáj, mégpedig az, hogy tudatosan választotta azt. Leveleiben rengeteg utalást találtam arra, hogy mennyire és hogyan próbálta a színeket, intenzitásukat harmonizálni, eljutva odáig, hogy a komplementer színek erős és átfogó felhasználása jellemezte , a kék és narancs, a piros-zöld és természetesen a sárga-lila. Elröppent a rejtély, marad a művészet.

Mi köze Dr.Housenak a törpe kenguruhoz, avagy a kábítószerek fogyasztásának elterjedtsége az állatvilágban



Az alábbi link egy mindenki által ismert és szeretett régi filmre mutat, részlet a sivatagi showból, mégpedig a részeg állatok jelenet. Megdöbbentő, vicces volt akkoriban és hihetetlen, hogy az állatvilágban sem ismeretlen az alkoholfogyasztás. A különböző bódítószerekről és használatukról az átlagember azt gondolná, hogy kifejezetten csak az emberre jellemző  és tessék a zsiráf is fogyaszt erjedt gyümölcsöket pusztán a bódulat kedvéért. Mi a helyzet akkor a többi kábszerrel, talán marihuánát  szívnak a teknősök, vagy heroint szúrnak a makákók?



http://www.youtube.com/watch?v=Ha9wLl11a7g

Nem hiszem, de ha rákeresünk a neten érdekes dolgokra találhatunk a témában.

A képen látható cédrus csonttollú madár gyakran látogatja a piros borsfa enyhén vagy teljesen erjedt vörös bogyóit, tavaly télen a pityókás madarak Kaliforniában egy átlátszó üveg ablaknak repültek tömegesen és belső vérzések, törések miatt elpusztultak.


Fat boy póni 2008-ban került a hírekbe miután alaposan berúgott erjedt almáktól, a szomszéd medencéjét választotta egy kis délutáni pihenésre, ahonnan a helyi tűzoltók tudták csak kimenteni.
Ők mindannyian becsípettek voltak, valószínüleg véletlenül kerültek ebbe a kellemes állapotba, de..Igen vannak akik keresik ezt. A kanadai vadjuh nagy magasságokba és meredek szirtekre hág pusztán azért, hogy a pszioaktív anyagokat tartalmazó mindennapi zuzmóját szétőrölje. Ázsia ópium termelő vidékein a vízi bivaly gyakran, akár naponta keresi fel és rágcsálja láthatóan élvezettel a keserű mák gumókat. Nyugat maláj őserdőiben pedig egy picike cickány faj egy erjedt pálma gyümölcsét kedveli, amelynek alkohol tartalma elérheti egy átlagos  sör 3-4 %-os értékét.

 

Az USA nyugati oldalán a lovak a mezőkön gyakran lelegelnek egy gyomnövényt, amitől  agresszívé válnak, a félelmük eltűnik, felbátorodnak, de sajnos gyakran elpusztulnak tőle, ha túlélik a mérgezést akkor viszont el kell választani a többiektől, mert mint egy igazi kábszeres rámegy, keresi a szert mindenáron. Az oka az elválasztásnak azonban nem ez, hanem az hogy megpróbálja a többieket is rávenni, hogy egyenek ebből a szerből!!
A következő példám egy aranyos házikedvenc, egy cocker spániel. Hősünk Texasban él és rákapott a varangyos békák nyalogatására a hátsó kertben. Sajnos annyira megszállottja lett a kert békáinak, hogy már már a szomszéd kutyáit is rávette, hogy békanyali pajtások legyenek.

 

Már Arisztotelész is leírt részeges disznókat, akik a szőlő préselés után megmaradt törkölyt ették meg, amiből ma mi még pálinkát főzzünk. Ha ezek alapján azt gondoljuk, hogy az emlősök, madarak az egyedüliek akik becsíphetnek, akkor természetesen tévedünk. A darazsak sokkal élénkebben táncolnak ha előtte kokaint kaptak, a zebrahal ,amely a modellorganizmusa a gerincesek fejlődésének, nagyon hamar rászokik a morfiumra, folyamatosan az akvárium azon oldalán úszkál, ahonnan az anyag jött előzőleg.A hím gyümölcslegyek szexualitásának intenzitása megnő, de sajna az azonos neműek felé, ha alkohollal kínáljuk.Végül a pókok fura hálókat fonnak ha különféle drogokkal tömték a kutatók őket. S így tovább...Egy fontos megjegyzést már tehettünk, mégpedig azt hogy az állatvilágban az állatok hasonlóan  reagálnak különféle szerekre, azonos receptorokkal rendelkeznek. Ez egy olyan fehérje komplex , amihez a drogmolekula kapcsolódik, és innen indulnak, aktiválódnak a testben azok a folyamatok, amelyek kialakítják a boldogságérzést, a hallucinációkat , a szédülést stb. Ópiátokra érzékeny receptorok a halaktól kezdve, mindenhol elterjedt az állatvilágban, nem pusztán az emberben. Cannabinoid receptorok a hüllők, kétéltűek vagy például a tengeri csillagokban is dolgoznak.Nem véletlenül, minden valószinüség szerint kulcsszerepet játszanak az állatok fennmaradásában. A természetben ha valamit sikeresen elértél, szereztél nőstényt, ennivalót gyűjtőttél, vagy megfelelő búvóhelyet találtál, akkor ezeket a viselkedéseket egy belső rendszer keretében jutalmazta az állat saját agya. Saját belső jutalommolekulák úsztak a receptorokra és elégedettségérzés, öröm volt a végkifejlett. Ez jó munka volt, legközelebb is hasonlóan, ez volt ezen molekulák üzenete. A mai világ kábszereivel pont ez a legnagyobb probléma, mindenféle erőfeszítés nélkül kapjuk meg azt az örömöt, amiért régen meg kellett dolgozni, és így rövidebb, egyszerűbb úton izgathatjuk agyunkat, nagyon hamar rászoktatva azt a jóra.




Ja és  címben feltett kérdésre a válasz az , hogy mint tudjuk Doctore House vicodin függő, ami morfiumot tartalmaz,a törpe kenguruk pedig Tazmániában, a világ egyik legnagyobb orvosi ópium termelő országában élnek, és belógnak a mák termő helyekre vad orgiákat rendezve ott.

Harcolj vagy menekülj vagy  ájulj el?

Valószínűleg az élete folyamán minden ember megtapasztalja a teljes vagy esetenként a részleges eszméletvesztést, elájulást. A  kórházak sürgősségi osztályára  eszméletvesztéssel kerülnek a legtöbben, messze lekörözve az öngyilkos jelölteket, tűzben megsérülteket, láb és egyéb töréses betegeket. Mindannyian észleltünk már erős szédülést , amely egyértelműen előrejelzi az ájulást. Mi történik ilyenkor? Sajnos a szívünk az elsődleges oka ennek, ami így elsőre furán hangzik. Ezekben az esetekben a szív elégtelensége miatt nem képes megfelelő mennyiségű vért és oxigént szállítani a szervek felé, valamilyen stressz, támadás miatt, ezért agyunk, ami ezek nélkül nagyon hamar maradandó sérüléseket szenvedhet, úgy próbál védekezni, hogy kikapcsol, lezár. Amikor hirtelen felállunk, akkor is gyakran elszédülünk, egyszerűen azért, mert a gravitáció ellenében az agyunkba nem jut elég vér és oxigén, szerencsénkre nagyon rövid idő alatt helyre áll agyunk ellátottsága. Az előzőleg említett hirtelen felemelkedésen kívül mi okozhatja a szív nem megfelelő működési problémáit ? Mi az azonos ezekben a szituációkban, amikor elájulunk? Nagyon erős stresszhelyzet, érzelmileg telített állapotok állnak a háttérben.  Az apás szüléseknél az apukák gyakran bestresszelnek és esetenként el is ájulhatnak, a II. világháború után a halálhírt az érintett családokhoz a katonaság emberei vitték ki, akikkel egy nővérke is ment, mivel a hír hallatán a családtagok gyakran elájultak. A nővérke ammóniás sóval segített felébreszteni az ájultakat. A Jókai regényekből készült tévéfilmekben is gyakori esemény volt az érzelmileg túltelített esemény, levél utáni elájulás. Hogyan maradhatott fenn az evolúció során egy ilyen válaszreakció, amely egy traumás, stresszes helyzetre lekapcsolja testünket? Egyedileg csak nálunk embereknél, vagy esetleg az állatvilágban is elterjedt dologról van szó?

Az utóbbi kérdésre tudunk talán legkönnyebben válaszolni, igen. A kutya és macskatartók gyakran tapasztalhatták, hogy egy fárasztó nap után, vagy az állatorvosnál injekció beadásánál kedvencük elájult. Vajon a vadonban lehetséges ez. Csimpánzoknál vadonban dehidratált vagy erősen stresszelt helyzetben  eszméletlenül eldőltek. Charles Darwin is leírt hasonló jelenségeket.

Az inkvizició során az áldozatok a tortúra folyamán gyakran elájultak az erős stressz miatt

A jelenség élettanilag hasonlóan kezdődik mint a jól ismert harcolj vagy menekülj válasz,amikor is adrenalin kerül a véráramba, megnő a vérnyomás, a szív hevesebben ver stb. Az ájulás esetében a stresszes szituáció hatására adrenalin kerül a véráramba,  de ezután egészen más irányt vesznek az események, a vérnyomás csökken, a szív frekvencia szintén.Az agy érzékeli a csökkenő vérellátást és lekapcsolhatja teljesen magát,azonban ez nem minden állatnál és nem minden szituációban jut el ez a teljes eszméletvesztésig. Lehet-e  ennek túlélési értéke? Ismert jelenség az oposszum, vagy egy  közelebbi példa a macska hatására az egér néha hullának próbálja tettetni magát és ez sokszor beválik, hiszen a ragadozók gyakran otthagyják őket. A tapasztalatlan rókákat gyakran csapják be a kacsák ezzel a hulla vagyok trükkel, de a rókák idősebb, tapasztaltabb korukban már harapásokkal győződnek meg róla, hogy tényleg döglött kacsával van dolguk, vagy trükkössel. A háborús történelem nyüzsög azoktól az esetektől, amikor valakit nem öltek meg, mert úgy gondolták, hogy már halottak. Visszatérve az állatokhoz, az ájulásnak van egy nem várt mellékhatása, mégpedig a test feletti kontroll elvesztése, így gyakran az ájult egyedek maguk alá ürítenek, amelyet a ragadozók nagyon nem szeretnek, így ezzel újabb esélyt kapnak a megmenekülésre. Az embereknél is tanítják önvédelmi kurzusokon, támadás esetén a hányás, bevizelés elriaszthatja az erőszaktevőt. Az evolúciós múltunkból a legvalószínűbb előjelenség lehetett a halaknál megfigyelhető szívverés csökkentő védekezési módszer, hiszen a cápák, ráják különösen a szívverés során jelentkező elektromos impulzusokat észlelik. Így azok a halak , amelyek képesek adott helyzetben annyira lelassítani a szívfrekvenciájukat, hogy azokat a ragadozó kevésbé, vagy egyáltalábban ne érzékelhesse, azok túléltek és elterjedtek. 

Az Öböl-háborúban egy háborús övezet egyik szülészeti osztályán figyelték meg, hogy míg kint egész éjszaka szirénák szóltak, bombák repkedtek, addig benn három újszülöttnél a születés után a nagy zajban a szívverésük a normális 100-120-ról leesett 40-60 ra váratlanul, majd 2 perc múlva visszatért a normális tartományba.

Az előzőleg leírtak alapján meggyőzőnek hangzik a cím, így a harcolj vagy menekülj mellé belép a vagy ájulj el, tettesd magad hullának opció az erősen stresszes helyzetekre adandó válaszok közé, így ezeket a jelenségeket már mint természetes védekezési rendszerünk tagjaként vizsgálhatjuk.

Barbara Natterson Horowitz, Kathryn Bowers: Zoobiquity

Evolúciós parazitológia, avagy mi szerepük a patogén szervezeteknek a mai ember életében? I. rész

A történelem könyvek is tanúskodnak arról, hogy az emberiség múltjában a különböző fertőző betegségek, hogyan, milyen módon éltek velünk együtt. A középkori pestis, a szifilisz, az ismétlődő influenzajárványok, napjainkban pedig a malária. A halál, a szenvedés képei ugranak be azonnal a fentiekre asszociálva.Megpróbálok ezen egy kicsit változtatni, nézzük meg, hogy milyen váratlan helyeken bukkanhatunk a fertőző betegségek nyomaira a mai kor gyakorlatilag tiszta környezetében.
Az evolúciós parazitológia tárgya  a velünk régóta együtt élő kórokozó szervezetek ránk kifejtett hatását vizsgálja, átgondolva , hogy az együttélés folyamán milyen stratégiákkal próbáltuk egymást befolyásolni.

Paraziták és az ember életvezetési stratégiái

A különféle emberi populációk között jelentős eltérés mutatkozik a termékenységi mutatókban. Guégan és társai összehasonlító vizsgálatai alapján ezért részben a patogén eltérő eloszlása lehet a felelős. 150 ország adatait összegezve, ha mindent kiegyenlítettek ( a pénzügyi státuszt, földrajzi különbségeket, a kultúra befolyását) akkor a termékenység növekedésével a komolyabb fertőző betegségek elterjedtségének növekedését tapasztalhatjuk. A magas gyermekkori halálozást, amelyet a fertőzések okoznak, magasabb termékenységgel kompenzáljuk. Sajnos van egy fura következménye ennek, hiszen ahol küzdenek a malária, a kolera ellen ott sajnos a népesség termékenysége csökkenni fog, hiszen a gyermekek életben maradnak, így nem lesz szükség a kompenzációra.

Születési súly

Természetesen ez is változatos képet mutat a világ különböző részein. Az orvosok szerint ez főleg az anya tápanyag ellátottságától, stresszállapotától, dohányzási szokásaitól függ. Talán nemcsak ezektől. Egy nagyobb utód ellenállóbb a fertőzésekkel szemben, így azt várhatjuk, hogy erős kapcsolat van az átlagos születési súly és a helyi fertőző betegségek között. 89 ország elemzése alapján, ahol a fertőző patogének száma alatta marad egy bizonyos szintnek ott megnövekedett születési súlyokat mértek, természetesen mindent egyenlőnek véve.

Élettartam

Általánosan elmondható, hogy a férfiak 5 évvel hamarabb halnak meg a nőknél. Az okok nagyon szerteágazóak, de ami fontos az az, hogy mi férfiak hajlamosabbak vagyunk a fertőzésekre, hamarabb elkapjuk és nehezebben küzdünk meg velük. Ezt a különbséget már gyermekeken megfigyelték. Evolúciós megfontolásokat figyelembe véve, a férfiaknak a nőkért folytatott harcban a megnövekedett tesztoszteron hormon nagy segítséget jelent, ez azonban az immunrendszert elnyomja, nem engedi, hogy rendesen dolgozzon. A poligám mormonok között a XIX. században a magasabb státuszú férfiaknak ( magasabb tesztoszteron szint) több gyermekük volt, míg az átlagéletkoruk itt is a nők mögött kullogott.

Menstruáció

A havi ciklusuk végén sok állatfajban, az emberben is, egy vérzéssel járó kellemetlen jelenséget nevezzünk menstruációnak. Habár a közvetlen kiváltó okokat az orvostudomány ismeri, evolúciós jelentősége még vitatott. Profet 1983-ban úgy gondolta, hogy a menstruáció egyfajta védelmi funkciót jelent a nőnek, amely megakadályozza, hogy a férfi spermáival bejutó patogén kórokozók megtelepedjenek ott ahol nem kellene. Érdekes feltevés, de sajnos valószínüleg nem teljesen igaz, nem találtak kapcsolatot sok szexuális partnert használó fajok és a vérzésük nagysága között. Ha sok hímmel van kapcsolatom, akkor több patogént szedhettek fel, nagyobb vérzéssel ezeket eltávolíthatom. Nem biztos, de ne temessük még ezt a hipotézist.

Természetes fittség, avagy a testmozgás fontosságáról


Cordain professzor és munkatársai az utóbbi időkben a paleolit étkezés mellett a paleo mozgás fontosságával is foglalkoznak. Egy sor cikkben összehasonlították a modern kor és a gyűjtögető életmódot folytató törzsek energia, aktivitás és életmódbeli mintáit és az alábbi programot állították fel a kutatásaik alapján( akit részletesebben érdekel, annak ajánlom  http://thepaleodiet.com/, ahol Cordain összes tanulmánya olvasható):

1. A napi betevő étkekért akár 10-16 km gyalogoltak, ami egy kis vagy közepes megterhelésnek felel meg.A távolságot természetesen sok minden befolyásolja, így a kultúra, az időjárás, az illető életkora, egészsége. Igyekezzünk aktívan, de nem megerőltetően mozogni, ha lehet gyalogolni munkába, ha lehet munka közben is a telefont és a liftet hagyjuk ki és gyalogoljunk. 
2. A változatosság a mozgás formákban nagyon fontos, ha egyik nap bicikliztünk, akkor másnap sétáljunk, fussunk, görkorizunk stb. Ha fáradtnak érezzük magunkat, akkor másnap pihenés, kevés mozgással. A természeti népeknél is egy egy nehéz, fárasztó tevékenységgel töltött nap után mindig pihenőnapok következtek.
3. Ha sportolunk, akkor ezt a természet lágy ölén tegyük, ha lehetséges a már nálunk is kapható, lágy, mechanikailag kevésbé ellenálló talpú cipőkben.
4.Magas intenzitású mozgások is velejárói a vadászó életmódot folytató embereknek, így hetente legfeljebb kétszer komolyabb edzések is szerepeljenek napjainkban.
5. Mindenképpen figyeljünk arra, hogy az erő, kitartás és hajlékonyság hármasa megfelelően jelen legyen és a megfelelő rotáció is szükséges ahhoz, hogy az edzésekből a maximumot hozzuk ki. Nagyon jó ellenállást, álló képességet fejleszthetünk ki, ha ügyelünk a változatos mozgásformák egyensúlyára, amellyel elkerülhetjük a sérülések, az unalom veszélyét is.
6. A súlyok emelése elengedhetetlen, hiszen a húst, fegyvereket, gyerekeket is cipelték őseink. Hetente 2-3x , 20-30 perces  folyamatos, súlyokkal való munka szükségeltettik.
7. A kint, a természetben végzett mozgások másik nagy előnye a napfény által fenntartott D-vitaminszintézis.
8. Szociális élőlények vagyunk, ezért a sportolásnál is igyekezzünk barátainkat bevonva, nagyobb társaságban mozogni. A számtalan pszichológia előny származhat ebből, a fizikaiak mellett.
9. Genetikai adatok alapján az ember és a kutya közel 135 ezer éve együtt vadászik, fejlődik. Az ember és a kutya genetikai állománya speciálisan adaptálódott a kooperatív, szabadban végzett együttes mozgásra.A kutya tartók általában jobb fizikai és mentális állapotban lehetnek, pusztán azáltal, hogy együtt mozognak a kedvencükkel.
10. A tánc egy gyakori rituális és ünnepi esemény a természeti népeknél, ami ideális edzés gyakorlat, növeli  a fittséget és csökkenti a stresszt.
11. A szexuális aktivitás természetesen nagyon fontos eleme az ember egészségének, a heti 2-3 gyakoriság már kimutatható egészségügyi előnyökkel jár.
12. A pihenés, a megfelelő alvás is elengedhetetlenül hozzátartozik a természetes fittség eléréséhez.


Loren Cordain et al.:Organic fitness: Physical activity consistent with our hunter-gather heritage The Physican and Sportsmedicine 2010, December

Peto paradoxona,
avagy hogyan segíthet az evolúciós megközelítés a rák elleni harcban?

A többsejtűek kialakulásával szükségessé vált, hogy elnyomják a önző, rákos burjánzásokat. Ha feltételezzük, hogy minden sejtnek azonos esélye van, hogy rákossá váljon, akkor a hosszú életű, nagyobb testű állatok nagyobb valószínűséggel lesznek betegek a kisebb testű, rövidebb ideig élő fajokhoz képest. Ez a kapcsolat nem áll fenn, egy állat amelynek 1000x több sejtje van, nem mutat megnövekedett rizikót arra, hogy rákos legyen, és ezt a nemlétező kapcsolatot a test nagyság és a rák esélye között nevezik Peto paradoxonának. Léteznie kell a nagy testű állatokban valamilyen mechanizmusnak , amely hatásosan elnyomja a rák kialakulását. A legnagyobb és legkisebb állat között akár millioszoros nagyság különbség van, míg a rák lehetősége csupán kétszeres növekedést mutat. Az ember és a patkány között 40x az élettartam szorzó, a nagyság pedig 1000x, mégis körülbelül azonosan, 30% esélye van egy patkánynak és egy embernek az élete folyamán, hogy rákos legyen. A paradoxon szerint a kék bálnában olyan rák elnyomó mechanizmusok működhetnek, amelyek olyan jól dolgoznak, hogy a 1000x rák kockázatot hatásosan lecsökkentik. Ha ez nem dolgozna a testükben, akkor a bálnák már valószinűleg kipusztultak volna.
A paradoxon feloldására  nagyon sok elmélet született, de a kísérleti oldal meglehetősen szegényes.
Néhány lehetséges mechanizmust felsorolok, aki a részletekre kíváncsi az irodalomban megtalálja:
1.A tumor elnyomó rendszerük jobban működik, jobb a DNS hiba leolvasásuk és hiba javító rendszerük.
2.A tumor elleni harcban résztvevő génekből több kópiát tartalmazhatnak, az elefántban már megtalálták az emberben a rák elnyomásában szereplő egyik gént, mégpedig 12x mennyiségben.
3. Hatékonyabb immun rendszer a vírusokhoz kapcsolódó rákokkal kapcsolatban.
4. Érzékenyebb és hatásosabb sejt öngyilkos folyamatok.
5. A lassabb metabolikus folyamataik miatt a reaktív oxigén gyököket , amelyek az öregedés és a rákos mutációkért felelősek, hatásosabban kezelik.



A teljesség igénye nélkül soroltam csak fel néhányat, amelyek közül több párhuzamosan  , egymást erősítve működhet. Azt gondolom, hogy itt rejtőzhet a gyógyír korunk egyik legfélelmetesebb betegségére.

Peto’s Paradox: evolution’s prescription for cancer prevention Trends in Ecology and Evolution 2011, april

Evolúciós életmód: mogyoró allergia


Az evolúciós orvoslás egy egészen új megközelítést ajánl a mogyoró allergiával kapcsolatosan, amely jelenleg a legveszélyesebb, esetenként halálos étel allergia. Az utóbbi években az anyukák ha a gyermekük megbetegszik igyekeznek ˝természetes˝ készítményeket keresni a kezelésükre. Gideon Lack londoni kutató szerint, a gyermekek kiütéseit általában mogyoró-olaj tartalmú krémekkel kezelve sajnos megnő az esélye szegény gyermeknek, hogy allergiásak lesznek a mogyoróra. A bőrén keresztül felszívódó olaj ellen az immunrendszer antitesteket termelhet, ami elvezethet a későbbi betegséghez. További kutatásaik kimutatták, hogy önmagában a mogyoró evés nem növeli az allergiás betegség kialakulását, amely nem meglepő evolúciós szempontból, hiszen egy tápláló ételről van szó. A problémát a szervezetbe más úton, nem az emésztő rendszeren, kerülő anyagok jelentik, a gyomrunk sokkal jobban kezeli a növényi olajokat mint a bőrünk, mivel az őskorban is nagyon változatos dolgok kerültek oda feldolgozásra. A bőrünk a legritkább esetben úszott mindenféle zsíros, olajos anyagokban.


További evolúciós tanácsok az  allergia elleni harchoz:

Gyermek szoptatás ameddig lehetséges, az ajánlás két év, ez adja a legjobb védelmet a különböző allergiák ellen.
A gyermek étkezésébe fél évesen kis mennyiségekben vezessük be a magokat, gyümölcsöket, amelyek leginkább allergiás tüneteket okoznak. Ha az édesanya allergiás valamire, akkor a bevezetés előtt konzultáljunk orvossal.
Hagyjuk gyermekünket, hogy a porban, sárban hemperegjen, esetleg még meg is kóstolja azt.
Vigyük gyermekünket farmra, ha lehet minél többször érintkezzen háziállatokkal, lovakkal, macskával, kutyákkal.
Ha kialakult sajnálatosan valamilyen fajta allergia, győződjünk meg arról, hogy valóban erről van szó, ha ugyanis az antihisztamin készítmény nem igazán csillapítja a tüneteket, akkor másról lesz szó, nem allergiáról.

Ember versus bacik 1.

 Azt gondolom, hogy a velünk és bennünk élő egysejtűek érdekes és nem várt hatással vannak életünkre és egészségünkre is, ezekről indítom útjára ezt a bejegyzés sorozatot.

Az 1960-as években Rachel Carson A néma Tavasz címmel könyvet írt a környezet szennyezés szomorú következményeiről az ökológiai rendszerünkben, amely az élővilág minden szegmensére veszélyeket rejt. Ugyanabban az évben a képen látható Theodor Rosebury hasonló forradalmi megállapításokat tett, egy másik területről az élővilágból, pontosabban a mikrovilágból, -ról adott fontos életjelet. Az első könyvében a baktériumok szerepét taglalta a környezetünkben, míg a későbbiek folyamán az emberen, emberben együtt élősködőket vette leltárba. Ez volt az első összefoglalása a humán mikroflórának( igazából fauna). Rosebury szerint testünkön szorosan összekapcsolódott és egymástól függő bacik rétege védőbástyát alkot az ellenséges támadó baktériumok ellen.Így ezek az élőlények fontos részt alkotnak az egészséges ember ökoszisztémájában. Az emberi szülés az első pillanat amikor is a megfelelő bacikat megszerezhetjük, és ezután az elkövetkező viszonylag rövid időszakban ha a megfelelő baktériumokat megszerezzük , akkor egész életünkre erre az alapvető védelmi rendszerre támaszkodhattunk a bakteriális betegségekkel szemben.Ez a védelmi rendszer szétterül a gyermek bőrén, bekerül a légző és emésztőrendszerbe is. Mindezek után kedves anyukák ne csodálkozzanak, inkább bátorítsák a kis gyermeket amikor mindenféle érdekes tárgyat igyekeznek a szájukba tömni, ekkor nem orális elfojtottságukat élik ki, inkább a környezetükből a hozzájuk passzoló bacikat próbálják felszedni. Ugyanezért puszilgatják, simogatják folyamatosan a macskákat, kutyákat. Hagyjuk őket felfedezni a környezetük mikrovilágát.

Az ember-baci kapcsolat már a szülés előtt meghatározza a terhesség kimenetelét.A nők vaginájának egyes sejtjei a terhesség ideje alatt egy cukor tartalmú molekulát kezdenek termelni és raktározni, amelyre nincs szükségük.Ezek a cukrok kitűnő eledelül szolgálnak bizonyos tejsavbaciknak, amik a nevükben is utalva erre a tulajdonságukra, a fenti cukrokból tejsavat fermentálnak, állítanak elő. Ezzel savas környezetet teremtve a vaginában, ez pedig elriasztja a rossz indulatú fertőzéseket okozó élőlényeket, még a szexuális úton terjedő bacikat is távol tartja( ezek akár az újszülött vakságát okozhatják).Néhány más lactobacillus faj hidrogén-peroxidot termel, szintén távol tartva több súlyos betegséget, rendelleneséget okozó egysejtűt. Alaposabb megismerésre van szükség, mind a jóindulatú bacik mennyiségi és minőségi leírására és dinamikájára vonatkozóan, amit ezután jobban felhasználhatunk a nők terhesség alatti megfelelő védelmének befolyásolására. Sajnos a mai bevett szokás a rossz indulatú fertőzések esetén az antibiotikumos kezelés, ez pedig nem válogat, kiirtja a jó tejsavbacikat is. Már kaphatóak kúpban többféle, jó lactobacillus tartalmazó készítmények , melyek sikeresen harcolnak a csúnya Streptococcusok ellen.A későbbiek folyamán láthatjuk majd, hogy ezek az apró, láthatatlan élőlények életünk minden szegletében fontos szerepet töltenek be.

Evolúciós orvostudomány 1. Mi volt előbb a rák vagy a vírus?

Evolúciós orvostudomány 1. Mi volt előbb a rák vagy a vírus?

Mindenkinek van valamilyen hobórtja, nekem a betegségek evolúciós megközelítése, ezért erről is sokat fogok jegyzetelni. Az első pici nyitó bejegyzés a vírusok és rák kapcsolatát járja körül röviden, most csak egy párhuzamról szólunk, később ha lesz időnk tágabban is szembevételezzük a témát. Paul W. Ewald egyike a kedvenc kutatóimnak az evolúciósbiológia területéről, aki merészet gondolt( valójában egy fizikus barátjától csente az ötletet), szerinte minden ( na jó majdnem) betegség mögött egy vírus, baktérium vagy egyéb többsejtű parazita áll. Kitűnő, véletlenül magyarul is olvasható könyvben fejtette ki a krónikus betegségek fertőzéses elméletét. Mostanában jelent meg egy összefoglaló cikk gyűjtemény Human Evolutionary Biology címmel, amelyben folytatja ez irányú tevékenységét, ebből merítettem néhány megfontolandó elgondolást.

A rák egy patológiás sejt burjánzás, és ennek szisztematikus elterjedése a szervezetben. Már itt is látható a párhuzam a vírusokkal, hiszen az ő "célja" is a sokasodás és elterjedés. Széleskörűen elfogadott, hogy a rák elsődleges forrása a mutáció, amelyek előidézik a sejt burjánzást és megakadályozzák a sejtek összetapadását, és ezek után semmi sem állja útját az áttét képzésnek. 1970-ben csak egyetlen egy a Burkit-limfóma esetében tudták egyértelműen bizonyítani, hogy a malária fertőzés miatt legyengült immunrendszerű emberek ha Epstein-Barr vírussal fertőződnek, akkor a fent említett rákos betegség fejlődik ki bennük. A következő 30 évben a rákok 15-20%-ról derült ki, és fogadta el a WHO, hogy paraziták okozzák azt.

A sejteknek 4 fontos védelmi vonaluk van, arra , hogy a rákos folyamatot megállítsák. A(1) sejt ciklusban a sejt leállíthatja a sejt osztódását,(2) a sejt öngyilkos lehet,elpusztítva a önmagát és ezzel megakadályozva a burjánzást és ennek elterjedését, (3) a telomeráz enzim rendszerbe való beavatkozással, amely blokkolja az onkogenezist,(4) a sejt összetapadás elősegítésével akadályt képez az áttét képzés ellen. Az érdekes és megjegyezni való tudnivaló az, hogy jó néhány vírus úgy fejlődött, olyan mechanizmusokat fedezett fel, melyekkel a fenti rendszereket átverje.A gazdasejt megfertőződik egy ilyen tulajdonságokkal rendelkező parazitával, és a sejt nem tehet semmit, elindul a halhatatlanság rögös útján, nem tapad másokhoz, tehát öregen még utazhat is szinte bárhová a testben. Szerencsére az onkovírusok kivételével ez még nem elég a rák kialakulásához, valami még kell hozzá, de az alapok jók.