Kávémesék: A DNS és az arcformánk, hol tart már a tudomány?

A különböző egyének DNS szekvenálásával és annak statisztikai elemzésével már elég jól meg tudjuk mondani egy ismeretlen egyén haj és szemszínét, bőrszínét, és egyéb fizikai természetű tulajdonságait, szinte 100%-os biztonsággal. Az összehasonlítások már elértek egy olyan nem várt szintre, szintet, hogy arcunk felépítésében szorosan, közvetlenül résztvevő géntípusok beazonosítása alapján már elég jó képet kaphatunk csupán a genetikai anyag alapján egy ismeretlen személy kinézetéről.

Antropológusok ezeket az ismereteket felhasználva már nem csupán a képzeletükre hagyatkozhatnak, amikor ismert királyok, uralkodók maradványait lelik meg, vagy ha még régebbi emberi maradványokra bukkannak. Néhány csont elégséges arra, hogy a belőle kinyert DNS segítségével szinte tökéletes arcképet kaphatunk elődeinkről, uralkodóinkról.

A módszer felhasználása több más területen is elindult, az USA-ban például a sorozatgyilkosok utáni nyomozás eszközei között kapott helyett a metódus.

Talán a közeli vagy távoli jövőben a gyerekvárás alatt nem feltétlenül csak az ultrahangos felvételek alapján alkothatunk képet leendő gyermekünk kinézetéről, hanem a genetikai anyagának felvételéből is.

http://journals.plos.org/plosgenetics/article?id=10.1371/journal.pgen.1004224

Kávémesék: Monet és a méhek látása

Claude Monet életének késői időszakában leromlott a látása, homályos, felhős, nem átlátszó réteg alakult ki a szemén belül, ami jelentősen rontotta a látását. A szemlencséje roncsolódott, a látható spektrum a fényből nem jutott be a szemébe, minden szín egy kissé ködös, szürkés lett számára, mintha állandó ködben élne.

82 évesen sok év szenvedés után megműtötték az érintett szemét, eltávolítva teljesen a szemlencséjét, és így a fény már ismét szabadon áramolhatott a mesteri szembe.

Sőt, többet is kapott, mint várta, nem csupán a hétköznapi látható fényspektrum, hanem ezenfelül az UV fények is elérték a szemét, gyakorlatilag a rovarokhoz, a méhekhez hasonlatosan kezdett el látni.

Az említett rovaroknak, de a madaraknak és néhány emlősnek is létezik saját pigmentjeik a láthatón túli, UV fények felfogására.

Szerencsére ez tovább inspirálta a festőt és későbbi művein látható nyomokat hagyott erre a képességére vonatkozóan. A kedvenc virágait fehéres kékesen látta és örökítette meg a műtét után.

Végre egy olyan beavatkozás az emberi testbe, életbe, amelynek hatására nem az eredeti, hanem valami többet kapunk.

Kávémesék: A nitroglicerin és a szájbaktériumok

A nitroglicerinről köztudott, hogy gyógyszerként is használják, értágító hatású anyag, és ha jól tudom, Nobel is szedett a szívbetegségére.

Rengeteg tanulmány jelezte azt, hogy a szájban található, élő kis baktériumok kapcsolatban vannak a keringési rendszerünkkel, annak betegségeivel, régóta egyértelműen ismert az, hogy a gyenge, rossz szájhigiéniás állapot sajnos pontos és erős előrejelzője a különféle szívbetegségeknek.

A legtöbb dolog az életünkben egy fordított U alakú görbével írható le, a folyamat során elérünk egy maximumot, egy optimális értéket, ezután már csökken az értéke a változónak. Ha vitamint szedünk, akkor létezik egy sáv, ahol megfelelő a mennyisége, a testünk jól használja fel, de ha nagyon kevés, vagy túlzottan sok van belőle akkor betegségek lépnek fel.

Így van ez a szájunk tisztaságával, higiéniás állapotával, az sem jó, ha az ételek magas cukortartalma sokáig ott ragad a fogak közt, mert a speciális, emberre jellemző bacik azokból savakat gyártanak, és ezek rombolják a fogainkat. Fogselyem, fogmosás és még szájöblítő is támogatja a magas tisztaságot a szánkban. Egy friss tanulmány szerint ez egy kissé túlzás, a görbe túloldalára kerültünk és a szájöblítő antimikrobás folyadékokkal talán már több kárt is okozhatunk magunknak, mint gondolnánk. 19 személyt követtek egy héten keresztül miközben antiszeptikus szájöblítőt használtak és a gondos tudósok ezután megmérték a vérnyomásukat. Enyhe 3 Hgmm emelkedést észleltek mindenkinél, pusztán azért mert a szájbaktériumaik egyes típusait, azokat amelyek nitro és nitrát vegyületeket állítottak elő, ezeket kiirtották. Ezek a vegyületek, amikor a mi véráramunkba kerültek, akkor enyhe vérnyomás csökkenést okoztak, de mivel az előállító bacik kipusztultak, ez a vérnyomás csökkentő hatás megszűnt és ennyivel emelkedett az.

Vajon a mindennapos fürdések, szappanokkal, tusfürdőkkel mennyire változtatják meg a testünk mikroba összetételét és ez a változás mennyiben érinti egészségünket?

Vikas Kapil, Syed M.A. Haydar, [...], and Amrita Ahluwalia: Physiological role for nitrate-reducing oral bacteria in blood pressure control 

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3605573/

Kávémesék: Kézfogás, tenyérszaglás, és az eredmény?

Nem vagyunk képesek levetkőzni biológiai késztetéseinket, múltunk lenyomatai viselkedésünkben nap, mint nap megjelenik. A szaglásunk sokat veszített eredeti képességéből, nem hasonlítható egyetlen főemlős, vagy emberszabású rokonunkéhoz, nem is merem említeni, vagy összehasonlítani a velünk élő kutyákéval. Szaglásunk szerepe a mai életünkben sem elhanyagolható, az étkezéseinknél, ha náthásak vagyunk, akkor bizony nagyon érezhető a hiánya, de több kutatás a párválasztásban betöltött szerepét is vizsgálta már. Most egy kevésbé látványos, de valószínűleg a múltban jelentős szereppel bíró jelenségről lesz szó.

Gondolom nem sokan figyelték meg még saját vagy esetleg mások viselkedését azután, hogy kezet fogtak valakivel. A kézfogó után tudatos befolyás nélkül, kezünket szinte észrevétlenül közel emeljük az orrunkhoz és szagmintát is veszünk róla. Ha azonos neműek a kézfogásban résztvevők, akkor tovább, hosszasabban történik a szagminta elemzés, holott azt várnánk, hogy az szociális kémiai jelzések elsősorban a párválasztásra, az ellenkező neműek felmérésére szolgálna. Úgy néz ki, hogy van mondanivalónk a velünk azonos neműek számára is.

Mi lehet ez a mondanivaló?

Ahogyan a patkányok, macskák, kutyák is mintát vesznek a másikról, annak neméről, életkoráról, státuszáról nyernek infókat, elképzelhető, hogy nálunk, embereknél is ehhez hasonló, a tudatunk számára nem észlelhető fontos kis információ morzsákat szedünk ki a tenyerünkből.

Az már a következő kérdés, hogy ez mennyire és hogyan befolyásolhat minket?

Az anyatejről másképp, azaz a fiúknak több jut

Az anyatejről lesz szó, még pedig egy olyan tulajdonságáról, amiről még kevesen tudnak, nincs még a köztudatban benne.

Nincs két olyan emlősfaj, amelynek azonos lenne a tej összetétele, ez mindig különféle környezeti, viselkedésbeli, és fejlődési faktorok által behatárolt, meghatározott tulajdonság. Az anya táplálkozása, a környezet hőmérsékleti viszonyai, és a társaság is, amelyben él fontos faktorok ebben az esetben. A legfontosabb azonban a kis kölyök, gyermek fejlődési pályájának igényei, ha gyorsan növekvő állatkölyök vagy, akkor fehérjékre, zsírra van szükséged, ha lassan érő típus, akkor viszont a szénhidrátok biztosítják számodra, hogy egész nap aktívan mozogj, fejlődj. Ásványi anyagok, vitaminok, immunofaktorok, hormonok és bacik is a tej építőanyagai, segítői az utód normális fejlődésének.

Mivel a hím és a nőstény, vagy férfi és nő, másképpen növekszik, más a fejlődési pályájuk, elképzelhető, hogy az anyatej összetétele ennek megfelelően más és más, ha fiú vagy lány a gyermek?

Az emlős nőstények általában nagyobb hímeket szülnek és azok nagyobbra nőnek a szoptatás során, és így nagyobb igényük lehet a fehérjék és zsírokban gazdagabb anyatejre, ellentétben a nőstényekkel.

A fenti hipotézis első alátámasztó bizonyítékait 2005-ben találták meg a kutatók, egy szarvas faj egyedeit követték 5 éven keresztül (természetesen nem a megszokott vad környezetükben, hanem egy kifutóban) és arra jutottak, hogy bizony-bizony a hím utódoknak készült tej mennyisége 12%-kal nagyobb és beltartalma, értsd fehérje, is magasabb, mint a nőstények számára készült. A zsír és szénhidrát tartalma azonosnak tekinthető, de mivel a fiúk többet szopiztak belőle, ezért több alapanyaghoz jutottak hozzá. Az ásványi anyagok összetétele is különbséget mutatott, a kalcium és foszfor a hölgy utódok tejében volt magasabb arányban jelen, míg a magnéziumra az uraknak volt nagyobb szükségük.

A rézusz majmok voltak a következő páciensek a hipotézis tesztelésében. Ezt egy kaliforniai természeti park egyedein vizsgálták. 106 anya-kölyök párosnál találtak eltérést a nemek szerinti tejtermelésben. Egy kicsit bonyolították a problémát, mert további faktorok is szerepet kaptak, miszerint azok a nőstények, akik először szültek és az hím kölyök lett, magasabb zsírtartalmú tejet készítettek neki, mint akik már túl voltak az első jövevényeken. Az első szülő nőstények a fehérje mennyiségével sem spóroltak, az is sokkal magasabb volt náluk, mint a másodikként szülőknél. Az első szülőknél a hímek 24%-kal energiadúsabb tejet kapnak, mint ha nőstényként látták volna meg a napvilágot. Az anyukák jól tudják, hogy a fiúk halandósága magas kölyökként, ezért igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni érdekükben.

Mi a helyzet, velünk, emberekkel?

Két tanulmány is vizsgálta ezt a kérdést, 2005-ben Boston környéki hölgyekről állapították meg, hogy 25%-kal energiadúsabb tejet termelnek a fiaiknak, mint a lányaiknak. Több probléma is felmerült ezzel a kutatással kapcsolatban, rosszul mértek dolgokat, csak a tej összetételére figyeltek, a tejtermelés mennyiségére nem, pedig az energia mennyisége a tartalom mellet attól is függ, hogy mennyit esznek a gyermekek belőle. Minden esetre ez az első kutatás, amelyben megvizsgálták, hogy a fiúknak más tejet termelhet az anyjuk, mint a lányaiknak.

Fujita és kollégái kenyai nőkön tesztelték és szintén azt találták, hogy a gazdagabb körülmények között élő nők a fiaiknak több zsírt és energiát juttatnak a tejükön keresztül, a szegényebb sorú nőknél azonban a lányok kaptak többet a jóból. Ami egyértelműen látszik ebből a kutatásból, hogy a kulturális és gazdasági körülmények is közbeszólnak, megváltoztatják a biológiai elvárásokat. Ha jók a körülmények, akkor a fiúkba fektethettünk sok energiát, mert az éri meg, de ha rosszabbak, akkor inkább a lányokat támogassuk.

Egy további spekuláció lehet az, hogy a fiúk és lányok  magatartási, viselkedésbeli különbségeik is innen származhatnak. A fiúk a magasabb energiatartalmú tej fogyasztása miatt gyorsabban jóllaknak, kevesebb időt töltenek anyjuk társaságában, a társas kapcsolataik ezért kissé rosszabbul alakulhatnak, míg a lányok már ekkor is több időt töltenek anyjukon, anyjukkal, ez pedig támogatja, elindítja az érzelmi és társas kapcsolataik kialakulását.

Irodalom:

Fujita M, Roth E, Lo YJ, Hurst C, Vollner J, Kendell A. 2012. In poor families, mothers' milk is richer for daughters than sons: A test of Trivers-Willard hypothesis in agropastoral settlements in Northern Kenya. Am J Phys Anthropol. 149(1):52-9.

Gallego L, Gómez JA, Landete-Castillejos T, Garcia AJ, Estevez JA, Ceacero F, Piñeiro V, Casabiell X, de la Cruz LF. 2009. Effect of milk minerals on calf gains and sex differences in mineral composition of milk from Iberian red deer (Cervus elaphus hispanicus). Reproduction. 138(5):859-65.

Hinde K. 2009. Richer milk for sons but more milk for daughters: sex biased investment during lactation varies with maternal life history in rhesus macaques. Am J Hum Biol 21:512-519.

Hinde K. 2007. First-time macaque mothers bias milk composition in favor of sons. Curr Biol 17:R958-R959.

Landete-Castillejos T, Garcia AJ, López-Serrano FR, Gallego L. 2005. Maternal quality and differences in milk production and composition for male and female Iberian red deer calves (Cervus elaphus hispanicus). Behav Ecol Sociobiol. 57:267-274.

Lunn NJ, Arnould JPY. 1997. Maternal investment in Antarctic fur seals: evidence for equality in the sexes? Behav Ecol Sociobiol. 40: 351-362

Oftedal, O. T. & Iverson, S. J. (1995). Phylogenetic variation in the gross composition of milks. In Handbook of milk composition, (ed. R. G.Jensen), pp. 749–789. Academic Press, New York .

Ono KA, Boness DJ. 1996. Sexual dimorphism in sea lion pups: differential maternal investment, or sex-specific differences in energy allocation? Behav Ecol Sociobiol. 38:31-41.

Powe CE, Knott CD, Conklin-Brittain N. 2010. Infant sex predicts breast milk energy content. Am J Hum Biol. 22(1):50-4.

Trivers RL, Willard DE. 1973. Natural selection of parental ability to vary the sex ratio of offspring. Science. 179(4068):90-2

Kávémesék: Mi az, ami számít egy interjú során?

Sok dolog jár az emberek fejében ezzel kapcsolatban, az öltözködés mindenképpen meghatározó, aztán jön a kézfogás, majd a testtartásunk, mennyire közvetít nyitottságot, érdeklődést. A legfontosabb talán mégis az, hogy mit mondunk magunkról, hogyan tálaljuk azt. Ebben semmi újdonság nincs, mindenki így képzeli ezt. Számomra érdekesebb kérdés az, hogy mi hangzik el és mi a fontos, meghatározó a végső döntésben? Mit hangsúlyozzunk egy beszélgetés alatt, azt, amit már elértünk és büszkék vagyunk rá, ilyen és ilyen tapasztalatom van már, ezt már tudom, abban profi vagyok, vagy a bennünk rejlő potenciált helyezzük előtérbe? A kezdő, az egyetemről kilépők nem bírnak még akkora tapasztalattal, így ők az esetleges jövőben elérhető sikereiket reklámozhatják.

Mi van egy több éve, több évtizede a szakmában dolgozó emberkével, ő mit tegyen?

Az elképzelésünkkel ellentétesen sajnos nem a múltjával, az elért eredményeivel kellene fellépnie, hanem a benne rejlő további potenciállal. Mi az oka ennek? A kutatók szerint a valóság az már megtörtént, az már teljes bizonyosságot jelent, míg a lehetséges potenciállal, pozitív jövőképpel jár egy nagyfokú bizonytalanság, ez pedig nagyobb érdeklődést kelt a hallgatóságban. A legjobb az, ha ez még a valós tapasztalatokkal párosul, így tovább nő a kedvező benyomás esélye.

Kezdjük és hangsúlyozzuk a bennünk még szunnyadó lehetőségekkel és ezeket támasszuk alá a múltban elért eredményeinkkel, ezt ajánlóm.

Z.L. Tormala et al: The preference for potential Journal of Personality and Social Psychology 2012, 567-583.

Kávémesék: A hónaljsajt esete

 Dublinban egy tudományos konferencián érdekes kiállítást tartottak a résztvevőknek, különféle sajtokat szolgáltak fel nekik, amelyek az emberi testrészek alapján voltak elnevezve. Láb, vagy hónalj sajt. Nem fantázianeveket tükröztek ezek, hanem azt, hogy honnan vették azokat a bacikat, amelyek hatására a sajt előállt. Nem az első eset volt ez ,  igazából néhány éve megjelentek az első jelei ennek az iránynak, divatnak. Néhány New Yorki pékségben hasonló emberi testrészek mikrobái segítik a termékeik előállítását, a legújabb pedig, hogy a sörfőző mesterek szakálláról sikerült olyan gombafajokat leszedni, amivel a sörkészítést lehetett segíteni.

Ezek a fura testi tájakról kinyerhető kis élőlények sok érdekes dolgot tartogathatnak még számunkra, krónikus betegségeink elleni harcban segédkezhetnek, ha megfelelően használjuk fel őket. Az általunk, magyarok által, jól ismert kovászban sokféle baktérium és gombafaj él együtt, amelyek egymást támogatják és az egyik faj által termelt anyagok a másiknak szolgálnak táplálékul. Érdekes, hogy a kovásszal készült kenyérféleségek majdnem teljesen glutén mentesek, köszönhetően a kovászban élőknek, míg az ugyanolyan alapanyagokból hagyományosan készült kenyerek még tartalmaznak glutént.

A kovászban a legnagyobb mennyiségben előforduló élőlény a Lactobacillus reuteri, amely többek között az emberi bélrendszer fontos alkotóeleme is, tehát ideális lenne ebből a forrásból beszerezni az alapító kultúrát.

Hamarosan talán ezen a nyomvonalon elindulhat egy saját személyre szabott egészséges fermentált diéta, egy szakember mintát vesz a delikvens hónaljából, lábáról, vagy bélbacijaiból, majd ezekkel fermentált ételeket készít, sajtokat, kenyeret, erjesztett zöldségeket és ezekkel táplálkozva sok ma nehezen kezelhető betegséget előzhetünk meg. 

Megmozdult a gyomrom, finom?

Kávémesék: A kapcsolatok hálójában

Emberi kapcsolataink alakításában nagyon nagy szerepe van annak, hogy mennyire ismerjük a másikat, mennyire tudjuk, vagyunk képesek előre jelezni azt, hogy adott helyzetben hogyan viselkednek az emberek. Az üzlettől a magánéletig mindenhol meghatározó dologról van szó.

Az idővel a megismerés bizonyossága növekszik, akivel több éve együtt lógunk, élünk arról minden bizonnyal többet tudunk, könnyebben megjósoljuk azt, hogy minek örül, mitől lesz szomorú. Tényleg így van ez? Ha így lenne, akkor ez a poszt most nem született volna meg, mert ez így nagyon unalmas lenne.

Peter Todd és munkatársai egy kísérletsorozatban azt kérték a résztvevőktől, hogy 1 től 4-g osztályozzanak bizonyos dolgokat, aszerint, hogy egyáltalán nem szeretem (ez az 1-es), nagyon szeretemig (ez a 4-es). Ezután azt kérték tőlük, hogy ugyanezeket a dolgokat egy velük x ideje együtt élő társuk szerintük, hogyan osztályozná. Én szeretem a fagyit (4-es), a feleségem viszont nem szereti (1-es). A kapcsolat ideje, ha egy éve ismerem őt, akkor bizonyára kevesebbet tudok róla, mint akkor, ha 10 éves a kapcsolatunk. Az adatok meglepően, nem ezt mutatják, azok, akik átlagosan két éve ismerkedtek meg, azok a fenti kérdéssorra 42%-os pontossággal tudták megmondani, hogy párjuk mit szeret, mit nem szeret. Akik több mint tíz éve tartós együttélésben élnek, azok kicsit kevésbé, 36%-osan voltak erre képesek.

Több oka is lehet ennek a jelenségnek, ehelyett csak azt jegyezném meg tanulságnak, hogy valójában nagyon kevéssé vagyunk tudatában annak, hogy nem csak a világról, de a közvetlen, régóta velünk élő társainkról is mily keveset tudunk.

Kávémesék: Az adózás és a tudomány

A NAV szorgalmasan küldözgeti sok oldalas leveleit, amihez csekket is kapcsol, amelyben felhívja kedves adózó állampolgár figyelmét arra, hogy mennyi tartozása és esetlegesen plusz befizetése van és természetesen felszólít, hogy ha lehetséges a különbözetet minél gyorsabban szíveskedjenek befizetni. Nincs statisztikám arról, hogy a felszólítás mennyiben és milyen hatékonysággal működik, és ki az, aki elolvasta azt a hosszú figyelmeztető levelet.

Több ország küzdelmes harcot vívott már a lakosság adózási moráljának növelésével és a viselkedés tudomány legújabb eredményeivel nagyon hatásosan orvosolták a problémát. A megoldás annyira egyszerű és nem kerül szinte semmibe, ezek után érthetetlen, hogy miért nem alkalmazzák több helyen.

Társas befolyásnak, a tömegek erejének keresztelték el azt a viselkedésbeli alapmotívumot, ami alapján kidolgozták a megoldást. Az emberek annyira energiatakarékos lények, hogy igyekeznek úgy viselkedni, ahogy a körülöttük lévő többi ember teszi azt. Az állatvilágban is elterjedt a jelenség, tehát evolúciósan megalapozott dolog áll a háttérben. Egyszerű a folyamat, könnyebb, kevesebb befektetést igényel az, ha nem gondolkodom új megoldásokon, hanem másolom a tömeg válaszát egyes feladatok megoldására az életben.

Az adózási morál növelésére a megoldás, egy egyszerű mondat beiktatása a felszólító levélbe: kedves állampolgár, az ön környékén lakó emberek 99%-az időben és rendesen befizette éves adóját.

Ennyi, nem több.

A gyomorégésről és a reflux betegségről

Jelenlegi helyzet

A gyógyszerreklámok harmada a gyomorbántalmakról, a puffadás okozta görcsökről, a refluxról szólnak, a maradék pedig a megfázások és memória problémák orvoslásáról. Ha ezt statisztikailag elfogadjuk, akkor bizony nagy gondban van az ország lakosságának nagy része, mert így akár népbetegségről beszélhetünk, ahol az érintettség valahol az 1/3 és ½ között lehet. Rákeresve a neten, nagyon sok oldalt találtam ezzel kapcsolatban, mindegyiken szép leírásokat, hogy mi történik ilyenkor a szervezetünkben, milyen ételek okozhatják, és hogyan lehet rajta segíteni. Minden oldal az orvosok által elfogadott és terjesztett nézetet támogatja, a gyomor túl sok savat termel, és ez okozza az égető fájdalmat. A nyelőcső és a gyomor határán egy néhány centiméteres záróizomgyűrű helyezkedik el, ez alapesetben zárva van, és csak arra az időre nyílik meg, amíg az étel áthalad rajta a gyomorba. Ha ez a csatornafedő rosszul működik, akkor a gyomor savtartalma a nyelőcsőbe kerülhet, és ott azt marhatja, kikezdheti azt, ez a klasszikus reflux betegség alapja.

Mit csináljunk akkor az orvosok szerint? Szedjünk savcsökkentő tablettákat, és így a felesleges sav nem bántja majd a felette elhelyezkedő szerveinket. Szép elképzelés, de akkor miért nem működik, miért kell valakinek akár évtizedekig savcsökkentőt szednie, amikor az ajánlások szerint csak néhány hétig lenne szabad ezeket szedni? Ha elhagyod a gyógyszered, akkor jó eséllyel a helyzet rosszabbodik.

Az igazán bosszantó ebben a kialakult helyzetben, hogy egy könnyen kezelhető, gyógyítható állapotról beszélünk, csak egy kicsit el kell távolodni a hivatalos ajánlásoktól és magyarázatoktól és az igazi okok megtalálása után, már egyszerűen kezelhetjük a betegséget.

Kezdődik a nyomozás

Egy igazi nyomozás a látható és egyértelmű jelekből, nyomokból indul ki, mi is tegyük ezt. Az első szembeötlő ellentmondást akkor fedezhetjük fel, amikor szembesülünk azzal, hogy az emberek, ahogy öregszenek egyre kevesebb gyomorsavat képesek termelni, 60 évesen akár 30-40%-kal kevesebbet, is mint 20 éves korukban.[i] Miért nő náluk mégis a reflux betegség kialakulásának esélye? Jól megalapozott vizsgálatok egy irányba mutatnak, ha öregszel egyre nagyobb az esélyed arra, hogy refluxos legyél. Hogy is van ez, kevesebb gyomorsav mégis nagyobb valószínűséggel leszek beteg? Jonathan Wright gasztroenterológus szerint, a közel 30 éves pályafutása során a refluxos betegeket megvizsgálva a hivatalos és elterjedt nézetekkel ellentétben nem savtúltengést, hanem csökkentett savtermelést talált. Hohó. A fentiekhez még vállvetve hozzáteszi, hogy a betegeinek sósav sót és pepszint írt fel és ezzel közel az összes betegénél megszűntek a tünetek és a betegség is[ii].

A gyomorsav a helyszínen van, ő a gyilkos, de igazából ő csak egy bérgyilkos, az igazi felbujtók, a megbízók a háttérben maradnak, és onnan figyelnek. Abból, hogy a gyomorsav a nyelőcsövünkbe juthat és ott bizony komoly károkat okozhat, ebből nem következik egyenesen az, hogy ez azért történt, mert sok savunk van a gyomorban. A kettő esemény összekapcsolása között még óriási szakadék tátong.

Az igazi felelősök

Hogyan jut a tett helyszínére a bérgyilkos? A záróizomgyűrűn keresztül, ahol lefelé az ételek haladnak. A záróizomgyűrűnél az idegi irányítás megromlása lehet az egyik segítő, ezt azonban műtétileg vagy egyéb módon jól lehet kezelni, az esetek nagy százalékában nem erről van szó. Hogyan, minek a hatására nyílhat fel ez a fedő? Ha nem az irányítás, akkor bizony a két térfél közötti nyomáskülönbség a bűnös. A gyomorban nagyobb nyomás alakul ki és ez felnyomja a fedőt és közben savat és gyakran ételmaradékokat is felprésel a nyelőcsőbe. De mi az a mechanizmus, folyamat az emésztőrendszerünkben, ami képes gáztermelésre és ezzel együtt annyira megnövelni a nyomást, hogy az a refluxos állapothoz vezessen? A válasz egyszerű, a bennünk élő baktériumok.[iii] Itt kötődünk a kevés sav termeléshez, ugyanis gyomrunk savtartalmának egyik fő feladata az, hogy az ételekkel bekerülő bacikat elpusztítsa. A jól működő, normális gyomorsavas közegű gyomorban ezek 10-15 percig bírják, utána végük van, szétpukkannak. Ha viszont kevesebb gyomorsavunk van, esetleg még ezt a keveset savkötővel le is kötjük, akkor a baktériumok átvészelhetik ezt és a béltraktusba juthatnak, és ott esetenként túlburjánzanak. Nem elég nekik az, hogy bejutottak, mert ott meg is kell, hogy telepedjenek és kajára is szükségük van a továbbiakhoz. Minél több savmegkötőt szed a páciens, annál biztosabb, hogy rossz bacik jutnak át a gyomor védelmi vonalán. A folyamatban van még egy faktor, ez pedig a vékonybélben történik. A gyomorsav hatására lebontó enzimek termelődnek és ezek segítik a gyomor utáni fázisban az emésztést. Alacsony savtartalomnál, ami valójában a reflux igazi elindítója, a vékonybélben nem termelődik, nem jut elégséges lebontó enzim, és így rengeteg tápanyag jut tovább, feldolgozás nélkül a vastagbélbe, ahol a baktériumok örömmel üdvözlik azokat, és köszönik szépen. Az ételek összetevői közül a szénhidrátok a legjobb alapanyagok a mikrobáknak. Ha magas szénhidrát tartalmú az étkezésed és refluxra savmegkötő gyógyszert szedsz, akkor ezekkel elsősorban a bacikat táplálod. Ők pedig köszönik szépen, a cukrokból hidrogén gázt termelnek, ami túlnyomást hoz létre a gyomor felől és fellöki azt a bizonyos fedőt és az amúgy is alacsony savtartalomból még a nyelőcsőbe is kinyom egy adagot. Egy alma, vagy egy narancs cukortartalmából, ha a baktériumok emésztik meg teljesen, akkor közel 3-3,5 liter hidrogéngáz fejlődik[iv]. Ha a gyomorsavad elegendő és viszonylag kevés szénhidrátot fogyasztasz, akkor azt a vékonybél szépen lebontja és eljutatja a véráramodba, így nem jut a rossz baciknak, nem termelődik gáz, ami felemelné a fedőt és így nem alakul ki reflux.

További elkövetők és következmények

A kialakult nem éppen kedvező állapotot tovább tetézi egy mindenki által ismert kis belső kórokozónk, a Helicobacter[v], ami majdnem mindenkiben ott tenyészik és képes elnyomni a gyomor savtermelését. Ez egy ördögi körnek tűnik, ha alacsony a savtartalmad, akkor gyomorégésed, refluxod lehet, ezt kezeled savmegkötőkkel, akkor bizony növeled az esélyed a Helicobacter fertőzésre, sőt ennek a bacinak az elterjedését is támogatod ezzel, és mindez oda vezet, hogy a betegséged súlyosbodik, krónikussá, állandóvá válik. A védelmi vonal gyengülése, a savmegkötők szedése további más fertőző betegségek lehetőségét növelheti: a Salmonella, a Listeria, a Pneumonia, a TBC[vi]. Ha ez még nem lenne elég a szörnyűségekből, akkor egy picit még fokozzuk, és utána majd jöhet a feloldozó megoldás.

Ahogy a fentiekben hangsúlyoztam a folyamat alapján az alacsony, visszafogott savtermelés áll, ezt kapcsolatba hozták számtalan komoly betegséggel, nem csak a most tárgyalt reflux és gyomorégéssel:

gyomorrák[vii]

allergiák

asztma[viii]

depresszió

bőrbetegségek, ekcéma, acne

epekő kialakulása

autoimmun betegségek[ix]

irritábilis bél szindróma[x]

hepatitis

1-es típusú cukorbetegség

Megoldások

Elég erős kis csapat. Most, hogy megismertük az ellenséget, azt gondolom látható és nem lesz meglepő, hogy milyen úton, módon leszünk képesek közbeavatkozni savmegkötő gyógyszerek nélkül és visszafordítani a káros folyamatokat.

1.       Csökkentsük azokat a faktorokat, amelyek a baktériumok szaporodását fokozzák.

2.       Az alacsony savtartalmat növeljük meg és pótoljuk a hiányzó enzimeket is.

3.       A jó baktériumok arányát növeljük, mert ezek segítenek a rosszak kordában tartásában.

A magas szénhidrát tartalmú étkezés kedvez a rossz baciknak, így a Helicobacternek is, próbáljuk meg ezt lecserélni és alacsony szénhidrátúvá (paleo, GAPS, low FODMAP) tenni étkezéseinket. Kevés tanulmányt végezetek még ebben a témában, de azok mind pozitívan megerősítették ezt[xi]. Különösen az egyszerű cukrok közül a gyümölcscukrot és emellett a mesterséges édesítőket emelném ki, amiket ha lehetséges csökkentsünk minimálisra. A legtöbb prebiotikum fruktóz alapú oligoszacharidokat tartalmaz, és ezek a gáztermelő mikrobáknak tökéletes étel, ezért ezeket nem ajánlanám.

Ha nagyon kíváncsiak vagyunk, akkor az orvosunkat megkérhetjük, hogy nézzük meg pontosan azt, hogy gyomrunk mennyi savat termel, egy kis szondával ezt könnyedén végrevihetjük. A cikk elején említett Wright professzor az eseteinek 90%-nál alacsony értéket talált és mesterségesen pótolt savval tökéletesen helyrehozta a refluxos betegeit. Nálunk betain hidrokloridnak hívják azt a készítményt, ami a sósav pótlásra használunk, és ez emellett pepszint is tartalmaz, ez az az enzim, ami segíti a tápanyagok lebontását. Több vitaminbolt is árulja elfogadható áron, ezekkel próbálkoznék. Fontos, hogy aki kortikoszteroidokat, vagy egyéb gyulladás gátlókat szed, az beszéljen orvosával, mert a két készítmény együtt sajnos problémákat okozhat.

 A tüneteket csillapíthatják a savas konyhai készítményeink, almaecet, citromlé, de ezek mellett nincs pepszin, így ezek csak átmeneti enyhülést hozhatnak. Az étkezéseink alatt igyekezünk minél kevesebb folyadékot inni, mert ez is hígítja az amúgy is kevés savval rendelkező gyomrunkat. A gyomorsav hatására sok ásványi anyag, vitamin kerül a testünkbe, ha évekig savmegkötőt szedtünk, akkor ezen tápanyagok mennyisége alacsony lehet, ezért igyekezzünk ezeket pótolni: B12, folsav, kalcium, vas és a cink.

Végül a jó bacik támogatásáról. IBS-ben, Crohn betegségben és egyéb emésztési problémákban a probiotikumok segítettek. Az antibiotikumos kúrákat is probiotikumokkal együtt folytassuk le. A kapszulák sajnos viszonylag kevés baktériumot tartalmaznak, ezért keressük a természetes forrásokat, olyan erjesztett ételeket, zöldésgeket, amelyek megfelelő baktérium pótlást biztosítanak számunkra. Ilyenek például a savanyú káposztalé, vagy a kombucha tea. A paleoország oldalán rengeteg jó receptet találunk ezekre.[xii]

Zárógondolat

Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, de a reflux és a gyomorégés esetében kiszúrja az ember szemét az, hogy a dolgok valódi állása szerint könnyedén kezelhető, gyógyítható elváltozásról van szó, ugyanakkor a jelenlegi orvostudomány és gyógyszergyártó vállalatok nem érdekeltek ebben, ezért a savmegkötőket és egyéb gyógyszereket pumpálnak a népességbe, hogy azokat akár több évtizedig szedjék, látható javulás nélkül. Sajnálatos. De ha már tudjuk, hogy mi a valódi oka, az alacsony savtermelés, akkor ennek megfelelően léphetünk fel, hiszen mégis csak az egészségünk a tét.

Felhasznált irodalom:

---

[i] http://nutritionreview.org/2013/04/gastric-balance-heartburn-caused-excess-acid/

Krasinski et al:Fundic atrophic gastritis in an elderly population. Effect on hemoglobin and several serum nutritional indicators. J Am Geriatr Soc. 1986 Nov;34(11):800-6.

[ii] Jonathan Wright :Why Stomach Acid Is Good for You: Natural Relief from Heartburn, Indigestion, Reflux and GERD

[iii] Norm Robillard :Heartburn Cured: The Low Carb Miracle

[v] El Omar et al:Helicobacter pylori infection and chronic gastric acid hyposecretion Gastroenterology. 1997 Jul;113(1):15-24.

[vi] Jennifer Leonard et al:Systematic Review of the Risk of Enteric Infectionin Patients Taking Acid Suppression Am J Gastroenterol 2007;102:2047–2056.

[vii] James W. Freston et al:Effects of hypochlorhydria and hypergastrinemia on structure and function of gastrointestinal cells Digestive Diseases and Sciences February 1995, Volume 40, Issue 2 Supplement, pp 50S-62S

[viii] Stephen J,. Sontag et al:  Gastroesophageal reflux and asthma, GI Motility online (2006) doi:10.1038/gimo47

Published 16 May 2006

[ix] K Henriksson et al: Gastrin, gastric acid secretion, and gastric microflora in patients with rheumatoid arthritis Ann Rheum Dis 1986;45:475-483 doi:10.1136/ard.45.6.475

[x] Mark Pimentel: Evaluating a Bacterial Hypothesis in IBS Using a Modification of Koch’s Postulates: Part 1 Am J Gastroenterol 2010; 105:718–721; doi:10.1038/ajg.2009.678

[xi] Yancy WS et al: Improvement of gastroesophageal reflux disease after initiation of a low-carbohydrate diet: five brief case reports. Altern Ther Health Med. 2001 Nov-Dec;7(6):120, 116-9.

Gregory L. Austin et al: A Very Low-Carbohydrate Diet Improves Gastroesophageal Reflux and Its Symptoms  Digestive Diseases and Sciences August 2006, Volume 51, Issue 8, pp 1307-1312

[xii] http://www.paleorszag.hu/recepttar/kategoriak/erjesztett-etelek

Kávémesék: A tömegek manipulálása

Sokan kételkednek és nem értik, hogyan volt lehetséges, hogy egyetlen ember befolyásolhat egy egész nemzetet és őrült dolgokat vihetett végbe általuk, velük, őket vizionálva. Jane Elliott általános iskolai tanárként dolgozott és egyik óráján a rasszizmusról vitatkozott a gyerekekkel, de nem volt elégedett az eredménnyel.

Az egyik óráján elhitette a gyerekekkel, hogy a kékszeműek a melanin miatt kékszeműek, de ez az anyag az intelligenciájukat is megnövelte, tehát aki ezekkel a tulajdonsággal bír, az felsőbbrendű, okosabb, mint a többiek. Olcsó, régi trükk, de lássuk mi történt. A tanulók többsége elhitte a dolgot, ezért az érintettek úgy is viselkedtek, mint akiket különleges kiváltságok illetnek meg, kétszer vehettek az ebédből, első padban ülhettek. A barna szemű, alárendelt csoport csak a barna szeműekkel játszhatott, nem ihattak vizet a kék szeműek csapjaiból. Különböző sálakat kezdtek viselni, hogy ezzel is könnyedén megkülönböztessék egymástól a két csoportot. A kék szemmel arrogánsak, parancsolgatóak lettek a diákok.

Elliott néhány nap múlva csavart egyet a történeten és elmondta, hogy nagyot tévedett, mert valójában a barna szeműek az okosabbak, felsőbbrendűek a kékek pedig az alsóbbak. Két nap alatt felcserélődtek a szerepek, mindenki az általa képviselt csoport normái szerint kezdett viselkedni, ha én vagyok a felsőbbrendű, akkor parancsoló, hideg főnök leszek, míg én meghunyászkodó, behódoló.

A tanár néhány nap után elárulta, hogy valójában csak szemléltetni szerette volna, azt hogy a diszkriminációt milyen könnyen létre lehet hozni, ez a természetünk része.

Az érdekes az azonban a történetben, hogy ezután Elliott ismertségre tett szert, TV, rádió számolt be a kísérletéről. Ennek ellenére ezt a kísérletet számtalanszor képes volt megismételni, ugyanolyan eredménnyel. Hiába ismered, tudod, hogy ez nem a megfelelő viselkedés, beleesel a csapdába, az emberi természet csapdájába, és ennek mértana szerint fogsz viselkedni.

Kávémesék:nőnapi köszöntő

Boldog nőnapot minden hölgy olvasónak. Az alábbi kép is egy kicsit ide kapcsolódik.

Egy gyönyörű díszes papagájt látni a képen, vagy ennél egy kicsit többről van szó?

Nézz,nézzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz. 

A képnek az az érdekessége, hogy ha megtaláltad a nőt a papagájban, mert eléggé könnyedén felismerhető, akkor utána már csak azt látod, nagyon nehéz utána már a papagájt szemlélni csak.

Kicsit fura dolgokat sugall a kép, először még papagájnak látod a nőt, amikor megismerted már, akkor nem tér vissza a régi kis madárka.

Kávémesék: Két kultúra találkozása, avagy Thomas Mann egerei

Nobel díjas polgári író, vajon te, barátom, mit olvastál tőle? A varázshegyet, a Mario és a varázslót, talán. Nem divatos manapság, ritkán hallani tőle, felőle.

Unalmas emberke lehetett, reggel 8 kor felkelt, kávézott a feleségével, majd 9-től dolgozott a szobájában. Ezek voltak a legértékesebb órái, ekkor volt a legfrissebb. Folyamatosan cigarettázott, de napi húsz szálba maximálta azt, plusz két szivar. Ebéd után 3-4 órát olvasott, újságot, könyveket. Délután négykor egy órás kis alvás következett a napirendben, 5 kor tea természetesen, este séta, majd vacsora, olvasás, zenehallgatás.

Be kell vallanom egyik kedvencem, nagyon modern író a látszat ellenére. A novellái között található egy indiai témájú, Az elcserélt fejek címmel, amiről egy kicsit beszélnünk kell. Két férfiemberről szól, az egyik gazdag, pallérozott műveltségű, de kissé elhízott tohonya alak, míg a másik szegénysorú, de életkedvelő és izmos, sportos alkatú. Mi történik, ha a két férfi fejét levágjuk és kicseréljük egymással? Ősi kérdések és válaszok arra a kérdésre, hogy ki irányít a fejed, agyad vagy a tested?

Stephen Collins és kutatótársai hasonló kérdésre keresték a választ, két különböző egérfajtáik voltak, egy Pierre Richard típusú félénk, szégyenlős és egy Schwarzenegger fajtájú kíváncsi, bátor. Mindkettőnek antibiotikumos kúrával kiirtották a bélbaktériumaikat és ezután következett az attrakció. Az egereket beoltották a másik típusú egér tipikus bélbaktérium törzseivel, az eleinte Pierre Richardok Schwarzenegger bél bacikat kaptak, míg a bátor egerek a félénkek bélbacijait. Lám a viselkedésük alaposan megváltozott ennek hatására és a bátrak félénkekké lettek, míg a visszahúzódók hősökké váltak, csupán azáltal, hogy bél bacikat cseréltek náluk. Ez mintha azt támogatná, hogy az ember (egér) teste határozza meg a viselkedés egyes összetevőit, nem pedig az agy.

Mit mond Thomas Mann? Olvasd el. Itt megtalálod: 

http://mek.oszk.hu/02200/02283/02283.htm#6

Mikrovilágunk: az alvás, szieszta

A tudományban, az ember életében léteznek olyan dolgok, ilyen a beszéd, a zeneértés, a művészetek és az alvás is, amelyekről nagyon sokat tudunk már, ismerjük a hormonális, idegi hátterüket de a végső kérdést, hogy tulajdonképpen miért töltjük életünk egy harmadát alvással? még mindig teljes rejtély a tudósok előtt, részletek folyamatokat ismerünk már, de a végső kérdés a miért alszunk ? még nincs kielégítően megmagyarázva.

 Vannak egyértelműen azonosítható hátrányai az alvásnak a természetben,  pl vadállatok támadhatnak meg közben, de az előnyeit nehéz definiálni. Evolúciós gondolkodók javasolták, felvetették, hogy az alvás az immunrendszer munkáját segíti, több energiát biztosít annak munkájához, és ezt alvás közben teheti a legjobban. Ezért alszunk többet amikor valamilyen betegségtől szenvedünk,  minél többet alszunk annál jobban működik az immunrendszerünk, ezt már sikerült tanulmányokban kimutatni. 

Talán az sem véletlen, hogy a délebbi, melegebb országokban ahol több a potenciális fertőző ágens: olaszország, görögország gyakori a szieszta, a napközbeni pihenés, alvás.

Mikrovilágunk: a dinók kipusztulása

A 3D-ben vetített Jurassic Park mostanában ment a mozikban és nagy sikernek örvend. A film tudományos alapja az, hogy egy borostyánba zárt vérszívó rovar valamikor egy dinó vérét szívta és az ő vérének DNS tartalmával konzerválódott. Ezt a DNS-t kinyerve, összehozták az első dinókat. 

Egy régi mondás szerint, Isten nagyon szeretheti a rovarokat, mert nagyon sokfélét és nagyon sokat teremtett. Az erre szánt hat napból néhány órát foglalkozott csak a többiekkel, a nagy részét a rovaroknak szentelte.

 Poinarék 2008-ban álltak elő azzal a feltételezéssel, hogy a rovarok a növényevő dinókkal konfliktusba kerültek, hiszen mindannyian a zöldellő vegetációt fogyasztották. Sok kicsi bogárka a nagy bendőjű dinók ellen, az őskori Dávid-Góliát harcnak tűnik. Dávid parazitákat szedett fel, és ezekkel a nagytestű, erős dinókat legyőzte. A dinók a növénylegelés közben óhatatlanul megették a növényeken legelésző kisebb bogarakat, így az azokban tenyésző kisebb paraziták bekerülhettek a hüllőkbe és elpusztíthatták azokat. Poinarék impozánsan bemutatott elméletük bizonyítékait keresik a borostyánba zárt rovarok testében, hasonlóan a dinó DNS-hez. Gyakorlatilag ez is egy típusa volt a  biológia hadviselésnek, amely valószínűleg hozzájárult a dinók kihalásához.

A mai világunk bármilyen hihetetlenek tűnhet hasonlít egy kicsit erre a helyzetre, jelenleg mi vagyunk  a dinók szerepében, jelenleg a Földön a leghalálosabb, legtöbb emberi áldozatot követelő csapást a szúnyogok jelentik, de az ábrán több más gerinctelen is helyet kapott, cecelégy az álomkórral,és egyéb baktériummal felszerelt férgeket is.

Mikrovilágunk: a sport és a kreatív munka kapcsolata a baktériumainkkal

Kicsit közelebb kerülve az emberhez, nem csak a gyomor bélrendszerben, hanem az emberek bőrén is élnek különféle egysejtű élőlények, gombák, amelyek a verejtékezést segítik, illatanyagokat termelnek, és ezzel akár az ember párválasztását is meghatározhatják. De ne menjünk ilyen messzire, tavaly amerikai kutatók megvizsgálták egy női görkori csapat bőrflóráját, az első megállapításuk alapján az egy csapatban egymással hetente többször együtt sportolók nagyfokú hasonlóságot mutattak a bőrükön élők összetételében. A sok együtt töltött idő alatt kialakult egy a csapatra jellemző bőrbaci lenyomat. A helyzet akkor vált érdekessé, amikor egy verseny előtt, és után is összehasonlították a résztvevők bőrén élő mikrobaösszetételt és azt találták, hogy már egy 2-3 órás test kontaktust igénylő mozgás után az ellenfelek elkezdtek bacikat cserélgetni, és elkezdtek egymásra hasonlítani. 

Talán érdekes lenne megvizsgálni más sportokat is így a birkózás jutott eszembe, itt rövidebb ideig de intenzívebb test test elleni küzdelem történik.

A másik  példám egy más sportról szól, azt hiszem, hogy a fradi-újpest focimeccsek szurkolóinak is az a problémájuk, hogy a rendőrök állandó sorfala, és felügyelete miatt nem tudnak bőrgombákat cserélni és ettől ők nagyon frusztráltak lesznek. Azt javasolnám, engedjük őket egy kétszer egymás közelébe, hadd alakuljon ki a közös bőrflóra, hátha ezután már megnyugszanak és nem vágynak egymás közelébe.

Miközben ennek az eredménynek a következményein gondolkodtam két dolog jutott eszembe, az egyik hogy az utóbbi években sok titkot megtudtunk azokról a munkahelyekről ahol igazi kreatív munka folyik, ilyen  például az ismert animációs filmeket készítő Pixar,a kreatív vállalatok   közös jellemzője az, hogy a kis különálló irodáikat, nagy egyterű közösségi helyek váltották fel, és egyéb olyan építészeti megoldások, kávégépek, liftek, folyosók is részei az épületnek, amelyek segítik a dolgozók szoros és folyamatos kapcsolatát. A sok kontaktus pedig bacicseréket jelenthet.

Lehetséges, hogy a létezik egy mikroorganizmus ami valamilyen módon a kreativitás növekedéséért felelhet?