Emberi kapcsolataink alakításában
nagyon nagy szerepe van annak, hogy mennyire ismerjük a másikat, mennyire
tudjuk, vagyunk képesek előre jelezni azt, hogy adott helyzetben hogyan
viselkednek az emberek. Az üzlettől a magánéletig mindenhol meghatározó
dologról van szó.
Az idővel a megismerés
bizonyossága növekszik, akivel több éve együtt lógunk, élünk arról minden
bizonnyal többet tudunk, könnyebben megjósoljuk azt, hogy minek örül, mitől
lesz szomorú. Tényleg így van ez? Ha így lenne, akkor ez a poszt most nem
született volna meg, mert ez így nagyon unalmas lenne.
Peter Todd és munkatársai egy
kísérletsorozatban azt kérték a résztvevőktől, hogy 1 től 4-g osztályozzanak
bizonyos dolgokat, aszerint, hogy egyáltalán nem szeretem (ez az 1-es), nagyon
szeretemig (ez a 4-es). Ezután azt kérték tőlük, hogy ugyanezeket a dolgokat
egy velük x ideje együtt élő társuk szerintük, hogyan osztályozná. Én szeretem a fagyit (4-es), a feleségem viszont nem szereti (1-es). A kapcsolat
ideje, ha egy éve ismerem őt, akkor bizonyára kevesebbet tudok róla, mint akkor,
ha 10 éves a kapcsolatunk. Az adatok meglepően, nem ezt mutatják, azok, akik
átlagosan két éve ismerkedtek meg, azok a fenti kérdéssorra 42%-os pontossággal
tudták megmondani, hogy párjuk mit szeret, mit nem szeret. Akik több mint tíz
éve tartós együttélésben élnek, azok kicsit kevésbé, 36%-osan voltak erre
képesek.
Több oka is lehet ennek a
jelenségnek, ehelyett csak azt jegyezném meg tanulságnak, hogy valójában nagyon
kevéssé vagyunk tudatában annak, hogy nem csak a világról, de a közvetlen,
régóta velünk élő társainkról is mily keveset tudunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése