Kávémesék: Mi az, ami számít egy interjú során?

Sok dolog jár az emberek fejében ezzel kapcsolatban, az öltözködés mindenképpen meghatározó, aztán jön a kézfogás, majd a testtartásunk, mennyire közvetít nyitottságot, érdeklődést. A legfontosabb talán mégis az, hogy mit mondunk magunkról, hogyan tálaljuk azt. Ebben semmi újdonság nincs, mindenki így képzeli ezt. Számomra érdekesebb kérdés az, hogy mi hangzik el és mi a fontos, meghatározó a végső döntésben? Mit hangsúlyozzunk egy beszélgetés alatt, azt, amit már elértünk és büszkék vagyunk rá, ilyen és ilyen tapasztalatom van már, ezt már tudom, abban profi vagyok, vagy a bennünk rejlő potenciált helyezzük előtérbe? A kezdő, az egyetemről kilépők nem bírnak még akkora tapasztalattal, így ők az esetleges jövőben elérhető sikereiket reklámozhatják.

Mi van egy több éve, több évtizede a szakmában dolgozó emberkével, ő mit tegyen?

Az elképzelésünkkel ellentétesen sajnos nem a múltjával, az elért eredményeivel kellene fellépnie, hanem a benne rejlő további potenciállal. Mi az oka ennek? A kutatók szerint a valóság az már megtörtént, az már teljes bizonyosságot jelent, míg a lehetséges potenciállal, pozitív jövőképpel jár egy nagyfokú bizonytalanság, ez pedig nagyobb érdeklődést kelt a hallgatóságban. A legjobb az, ha ez még a valós tapasztalatokkal párosul, így tovább nő a kedvező benyomás esélye.

Kezdjük és hangsúlyozzuk a bennünk még szunnyadó lehetőségekkel és ezeket támasszuk alá a múltban elért eredményeinkkel, ezt ajánlóm.

Z.L. Tormala et al: The preference for potential Journal of Personality and Social Psychology 2012, 567-583.