Claude Monet életének késői
időszakában leromlott a látása, homályos, felhős, nem átlátszó réteg alakult ki
a szemén belül, ami jelentősen rontotta a látását. A szemlencséje roncsolódott,
a látható spektrum a fényből nem jutott be a szemébe, minden szín egy kissé
ködös, szürkés lett számára, mintha állandó ködben élne.
82 évesen sok év szenvedés után
megműtötték az érintett szemét, eltávolítva teljesen a szemlencséjét, és így a
fény már ismét szabadon áramolhatott a mesteri szembe.
Sőt, többet is kapott, mint
várta, nem csupán a hétköznapi látható fényspektrum, hanem ezenfelül az UV
fények is elérték a szemét, gyakorlatilag a rovarokhoz, a méhekhez hasonlatosan
kezdett el látni.
Az említett rovaroknak, de a
madaraknak és néhány emlősnek is létezik saját pigmentjeik a láthatón túli, UV
fények felfogására.
Szerencsére ez tovább inspirálta
a festőt és későbbi művein látható nyomokat hagyott erre a képességére
vonatkozóan. A kedvenc virágait fehéres kékesen látta és örökítette meg a műtét
után.
Végre egy olyan beavatkozás az
emberi testbe, életbe, amelynek hatására nem az eredeti, hanem valami többet
kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése