Kávémesék: Kézfogás, tenyérszaglás, és az eredmény?

Nem vagyunk képesek levetkőzni biológiai késztetéseinket, múltunk lenyomatai viselkedésünkben nap, mint nap megjelenik. A szaglásunk sokat veszített eredeti képességéből, nem hasonlítható egyetlen főemlős, vagy emberszabású rokonunkéhoz, nem is merem említeni, vagy összehasonlítani a velünk élő kutyákéval. Szaglásunk szerepe a mai életünkben sem elhanyagolható, az étkezéseinknél, ha náthásak vagyunk, akkor bizony nagyon érezhető a hiánya, de több kutatás a párválasztásban betöltött szerepét is vizsgálta már. Most egy kevésbé látványos, de valószínűleg a múltban jelentős szereppel bíró jelenségről lesz szó.

Gondolom nem sokan figyelték meg még saját vagy esetleg mások viselkedését azután, hogy kezet fogtak valakivel. A kézfogó után tudatos befolyás nélkül, kezünket szinte észrevétlenül közel emeljük az orrunkhoz és szagmintát is veszünk róla. Ha azonos neműek a kézfogásban résztvevők, akkor tovább, hosszasabban történik a szagminta elemzés, holott azt várnánk, hogy az szociális kémiai jelzések elsősorban a párválasztásra, az ellenkező neműek felmérésére szolgálna. Úgy néz ki, hogy van mondanivalónk a velünk azonos neműek számára is.

Mi lehet ez a mondanivaló?

Ahogyan a patkányok, macskák, kutyák is mintát vesznek a másikról, annak neméről, életkoráról, státuszáról nyernek infókat, elképzelhető, hogy nálunk, embereknél is ehhez hasonló, a tudatunk számára nem észlelhető fontos kis információ morzsákat szedünk ki a tenyerünkből.

Az már a következő kérdés, hogy ez mennyire és hogyan befolyásolhat minket?