Mikrovilágunk: A kistestvér figyel minket, már a kezdetektől

A jelenlegi helyzetünk: nagyon sok mindent tudunk már a bennünk, a gyomrunkban, beleinkben, a bőrünkön élő bacikról és azok hatásáról az emberi szervezetre, de mi a helyzet a szaporodással? Mire gondolok, a terhességre, annak kialakulására, a szülésre és a gyermek további sorsára, ezeket, hogyan s mint befolyásolják a bacik?

Kezdjük a legelején, egy spermium és egy petesejt találkozásánál, nagyon sokszor ez nem elegendő a boldogsághoz, sok vetélés történik ezután, amelyek egy harmadára semmiféle magyarázatot nem tudunk adni jelenleg, a maradék két harmadnál, anatómia vagy egyéb elváltozás, életvitel, életmódbeli probléma miatt lép fel. A problémás egy harmad eseteit vizsgálva lactobacillusokat találtak a tüszőfolyadékban. Ezekről a mikrobákról tudjuk, hogy az egészségünket támogatják, sőt az embrió normális fejlődésében is szerepet játszanak. A mesterséges megtermékenyítés folyamán is képesek voltak lactobacillusokat kitenyészteni, olyan esetekben, amikor sikertelen volt a spermium és petesejt találkozása. Egy esetleges antibiotikumos kúra segíthet ezekben az esetekben, de szerintem fontosabb kérdés, hogy mi a szerepük ezeknek a hasznos baciknak ott?

Érdekes ezeknek a baciknak a jelenléte a méhben, különösen, hogy mostanáig nem sikerült őket kitenyészteni és azért is, mert a méhet erős védelmi rendszer óvja a nem kívánatos egysejtű betolakodóktól, fizikai gátak, antimikrobás fehérjék. Mivel jelen vannak és virulnak, ezért feltételezhetően a női szervezet tolerálja, sőt igényli, hogy ott legyenek. Miért? A tüszőfolyadék rengeteg, közel 500 féle fehérjét tartalmaz, hormonokat, zsírsavakat, a bacik mégsem szaporodnak, nem nőnek nagyra, mennyiségük alacsony marad, hasonlóan a női mellben találhatóakhoz. Metabolikus aktivitásuk egyértelműen jelzi, hogy valami fontosat, jelentőset állíthatnak elő.

A PCOS-ban szenvedő nők esetében megnövekedett esély van a 2-es típusú cukorbetegségre és a szívbetegségekre is, ugyanakkor magasabb bakteriális metabolizmusról számolnak be a kutatók, tehát mintha ezekben az esetekben a bacik szaporodása és tevékenysége fokozódna. Ezt támogatja az is, hogy a szénhidrát szegény ételekre történő váltás a PCOS hölgyeknél kedvezően befolyásolja a teherbeesésüket és csökken a fenti betegségek esélye is. A bacik kevesebb szénhidráthoz jutnak és így éheznek, mennyiségük csökken. Továbbra is fennáll a kérdés, mit keresnek lactobacillusok ott?

Az egyik feltételezés szerint a vaginális, bakteriális problémák esetén fellépő szabadgyököket hatástalanítják és így segítik a spermákat és a petesejteket is. Bakteriális fertőzés esetében, ahol nagy esély van a koraszülésre, sőt már a fogantatás is csökkentett szintű ekkor, megfelelő antibiotikummal (clindamycin) megváltoztatható minden, ez kevesebb koraszülést és több fogantatást jelent. 

Ebből csak az következik, hogy a fogantatás körülményeinél a jelenlévő bacik egyes fajtái fontosak, mások károsak, de jelenlétük elengedhetetlen.

 Elképesztő.

Kreatívsarok: A kreativitás szexi

Nem árulok el nagy titkot ezzel a címmel, az emberek a partnerválasztásuknál előkelő helyre sorolják, hogy legyen az illető kreatív, a kreatív embereknek pedig az átlagosnál több szexuális partnerük van az életben. De minden fajta kreatív tevékenység egyforma?

Geoffrey Miller szerint a kreativitás a páva farktollához hasonló dolog, egyértelműen a mentális egészségünket, rátermettségünket reklámozza a másik nem felé.

De természetesen nem egyformák a területek, ahol kiemelkedő lehetsz, a nagy zeneszerzők nevére, munkáira emlékszel, de ki tudja megmondani a WC feltalálójának nevét, származását.

Egy kutatást végeztek nem olyan régen, és ekkor megpróbálták elkülöníteni azt, hogy mely tevékenységek azok, amelyek legjobban vonzzák az ellenkező nemet és, melyek azok, amelyek legkevésbé. 43 kreatív tevékenység közül lehetett választani, és rangsorolni szexuálisan vonzereje szerint.

Összefoglalva, mindkét nemnek az esztétikai kreativitás messze megelőzte a technológiai típusúakat. Lássuk a legszexibb tevékenységeket:

10. Versírás

9.Egyéni stílusú öltözködés

8.Egy komédiában szerepelni

7. Művészi fotók készítése

6. Egy zenekarban játszani

5. Zeneművet írni

4. Okos, csípős megjegyzéseket tenni

3. Zenét játszani

2. spontán utazás

és a number one: sportolni.

Emlékezzünk meg a vesztes sorozatról is, a legkevésbé szexis dolgok, amikkel lenyűgözhetjük leendő párunkat:

10. részt venni egy drámában

9. tudományos kísérlet tervezése

8. matematikai tudás bevetése egy mindennapos probléma megoldásában

7.Kültéri dekoráció tervezése

6. Tudományos előadás tartása

5. kertészkedés

4. weboldalkészítés

3. számítógép programírás

2. beltéri dekoráció tervezése és végül, amitől mindenképpen elhatárolódjunk, vagy tagadjuk le a randevún, az a reklámkampány készítés, ez lett a leg-leg nemkívánatosabb.

Tanulság: sportoljunk és kerüljük a reklámok világát.

http://scottbarrykaufman.com/wp-content/uploads/2014/11/Kaufman-et-al.-2014.pdf

Mítoszrombolás: Agyunk 10%-át használjuk csupán

Agyunk, mint testünk többi részét az evolúció rögös útján fejlődött ki, optimalizálódott. Rengeteg energiát követel a fenntartása, testtömegünk 2%-át teszi ki, de az energiafelhasználása 20%-nyi. Ha valamilyen baleset folyamán egyes agyterületek kiesnek a feladatukból, akkor azok a részek elsorvadnak, vagy ami gyakoribb jelenség, a környező területek beolvasztják azokat és felhasználják saját céljaikra. Az orvostudomány is kétségbe vonja ezt, hiszen elég egy pici kis probléma az agyunkban, nem kell, hogy 90% ne működjön, és katasztrofális betegségek alakulnak ki. Idegsebészeti beavatkozások során gyakran elektromosan stimulálják a felnyitott koponyában az agyat és így sem sikerült olyan kiaknázatlan, csendes területeket találni, amelyek beleesnének a 90%-os területbe. A képalkotó eljárások is csak azt erősítették meg, hogy agyunk minden kis részét maximálisan kihasználjuk, de akkor honnan ered és miért maradt fenn ez a tévhit?

Először is nagyon jól hangzik, és de jó lenne, ha igaz lenne tipikus esete. Hiszen ha ez igaz, akkor belőlem, lusta kis emberből is szuperman lehet, csak ki kellene használnom agyamnak azokat a területeit, amelyeket nem használok semmire. Nagyon sok okos ember írt már könyvet arról, hogy ezt hogyan érhetjük el, milyen gyakorlatokkal.

Nagy luxus lenne a fukar kis természettől fenntartani egy költséges kis szervet csak arra, hogy egyszer talán az életben egy guru hatására megpróbáljuk felhasználni. Nevetséges pazarlás, mintha a szemeinket nem használnánk csak az életünkben néhányszor, mondjuk, karácsonykor nyitnánk csak ki.

Honnan eredhet, kitől származik? William James, az író Henry James testvére volt és az amerikai pszichológia megalapozója, ő mondta, hogy intellektuális képességeink 10%-át használjuk csak ki. Képességekről beszélt, nem agyi kapacitásról.

Képességeink 10%-át használjuk ki, próbáljuk meg megragadni a maradék 90-et és hajrá.

Kávéééémseék: Hans Eysenck és az asztrológia

Hans Eysenck a legbefolyásosabb gondolkodó, pszichológus volt a huszadik századunkban, gondolom nem sokan hallottak róla. Népszerű mondása volt, hogy amit nem tudsz megmérni, az nem is létezik. A nagy elmékhez méltóan az emberi viselkedés rengeteg érdekes és elhanyagolt oldalával foglalkozott komolyan.

Az asztrológiával, mint komoly tudománnyal is foglalkozott, de mint az öreg róka egy kis csavart vitt a dolgokba. Összeállt korának leghíresebb asztrológusával, Jeff Mayoval és közel 2000 asztrológus tanítványton elvégezték az Eysenck féle személyiségi tesztet és felvették a születési adataikat. Meglepő módon, a szkeptikusoknak leesett az álla, egyértelmű kapcsolat mutatkozott a születési dátumok és bizonyos személyiségvonások között, az asztrológusok azonnal világgá kürtölték az eredményeket, lám lám végre a tudomány utolérte őket és az első komolyabb bizonyítékok alátámasztják őket. Öreg pszichológus nem vén pszichológus, Eysenck tisztában volt vele, hogy valami más van a dolgok hátterében és tudta is hogy micsoda.

Elvégezte más, véletlenül választott csoportokon is a fenti tesztet, sőt az egyik csoport gyerekekből állt, és nem meglepő módon semmiféle kapcsolatot nem talált a születési időpontban a csillagképek állása és a vizsgált személyek tulajdonságai között.

Akkor ezek után, mit történt az első vizsgálatban? Az első vizsgálatban csak asztrológiához értő, abban hívő, azzal foglalkozó emberek vettek részt, és ott náluk valóban kimutatható a kapcsolat. Miért? Mert ők valóban úgy éltek, hogy beteljesítsék azt , amiről beszéltek, olyan személlyé váltak, amilyen csillagjegyben születtek.

Tehát ha erősen hiszünk valamiben és mindent megteszünk azért, akkor képesek leszünk bármilyen emberré válni. Minden csak hit kérdése.

Richard Wiseman: Quirkology

KávéMESÉk: José Delgadó és a dühöngő bika

Néha úgy érzem, hogy az emberiség eltévedt egy sűrű erdőben és körbe körbe jár. Időnként felfedezünk olyan dolgokat, amiket már réges régen leírtunk, megtanultunk, de mégis valamiért elfelejtődött, a közös emlékeink közül törlődött. A mostani időkben is nagy figyelmet kapott, kap az emberek ilyen olyan céllal történő irányítása, befolyásolása.

José Delgadó a 60-as években már elektródákat ültetett állatok agyába, azzal a céllal, hogy irányíthassa őket. Egy sor majomba helyezte el a kis elektródákat és gyakorlatilag tetszés szerint tudta a hímek agresszióját csökkenteni, növelni, az alfahímekből alárendelt anyámasszony katonáit csinált, de fordítva is tökéletesen működött a dolog, alárendelt szolgákból alfahímek lettek.  A professzor bábjátékossá vált, kedve szerint mozgatta a figurákat.

 Majd megjelent a kis összefoglaló könyve, amiben már kényes kérdéseket feszeget, mi van ha egy őrült tudós rángatja a zsinórokat, de akkor ki irányítja a bábjátékost?

Egy alkalommal egy vad bikába is ültetett irányító elektródát és most a professzor lépett az arénába, matadornak öltözve, de a fő fegyvere egy kis szerkentyű volt, amivel könnyedén leszerelte a támadó bikát. Ezeket a felvételeket megleltem a neten, itt nézhetitek meg.

https://www.youtube.com/watch?v=23pXqY3X6c8

Már akkoriban elég fejlett volt a technológia, hogy elinduljon ezen az úton, de vajon meddig juthatott azóta ?  

Michio Kaku: Az elme jövője 

KávéMESÉK: No country for old man

Mai kis mesémben sokak sajnálatára nem a filmről lesz szó, az egyik kedvencem pedig, de nem érzek nagy indíttatást arról írni. Más.

Egyes nem túl gazdag országok, kisebb területein, ahol az emberek a szomszédos területeken élőkhöz képest alacsonyabb színvonalon élnek, ott úgy érzékelik az emberek, hogy rövidebb ideig élnek, ezért ennek megfelelő életviteli stratégiát választanak. Nagyon korán, egyesek már tinédzserként gyereket vállalnak, és így hamarabb kezdik meg reprodukciós ciklusukat. Összességében nincs több gyermekük, de sokkal fiatalabban kezdik meg a szüléseiket. Ez teljesen érthető, ahol magas a halálozási ráta, ott minél előbb el kell kezdeni a gyermekek vállalását, hiszen ez a cél, minél több utód.

Azt tudjuk, hogy a gazdagabb országok családjainál a nők egyre később lépnek be a szülési ciklusukba, nem ritka a 40 éves anyuka, nem vállalnak túl sok gyereket, de azokat maximálisan iskoláztatják, kitanítják. A szegényebb rétegeknél egy picit másképp alakul ez, ott gyorsan még fiatalabban, 18-20 évesen jön az első gyermek, amit követnek a többiek.

De honnan tudja egy fiatal lány, hogy ő milyen stratégiát kövessen?

Az utca adja meg neki a választ, ahol él és mindennapjait tölti. Tudattalan kalkulációt, felmérést végezz az emberek agya napközben. Jól megfigyeli a környéket, az ott élőket.

A paleolit korban 100-150 fős csoportokban éltünk, mindenki tudott mindenkiről, tudta milyen a csoport összetétele, tudta az öregek arányát a csoportjában, és ezzel saját sorsát is látta előre. Ha sok öreg él a csoporttal, akkor jók a kilátásaink, ráérek az első gyerekemet megszülni, de ha nagy a halandóság, az öreg sasok száma alacsony, akkor bizony ideje elkezdeni a gyermeknevelést.

A mai kor utcáin sétálgató, bevásárló öregek relatív aránya szabja meg a következő nemzedék életviteli stratégiáit, ha azt érzékelem, hogy a környezetemben viszonylag sok öreg él és mozog, az jót jelent, gazdag és törődő környéken lakom. Ha viszont az ellenkezőjét tapasztalom, az öregek eltűntek, akkor bizony ideje párt keresni, mert nem biztos, hogy megéljük az öregkort. Vagy ideje költözni, oda ahol az öregek élnek és virulnak.

Agyunk végső következtetése alapján, egyelőre még ismeretlen közti lépésekben, testünk beállítja azt az életvezetési stratégiát, hogy a helyzetből a maximálisan jöjjön ki, ami az utódok számát illeti.

Ilyen a természet. Az emberi természet.

Daniel Nettle: No country for old man, Human Nature 2012, sept, 15

KávémeséK: Brókerek, majmok és kislányok

Tetlock politikai elemző elvégzett egy hosszadalmas kísérletet, előrejelzéseket és azok pontosságát követte, politikai elemzők, politikusok, brókerek voltak a kutatásának alanyai. Eredményeit egy könyvben tette közkinccsé, egyetlen egy sarkalatos pontot emelnék ki, a túlzott magabiztosságot. A brókerek, elemzők között azok, akik legjobban bíztak saját hihetetlen nagy tudásukban, na, azok teljesítettek a legrosszabbul.

Richard Wiseman összehozott egy kis csapatot, egy gazdasági asztrológust, ha nem tudtunk volna róluk, ők is léteznek már, egy tapasztalt brókert, és végül egy kis gyermeket. Mindegyikük kapott 5000 fontot és hajrá, vásároljon mindenki részvényeket. Az asztrológus kommunikációs és technológiai cégek papírjait vásárolta hasonlóan a profi brókerhez. Tia a négyéves kislány ugyanakkor egy rakás feldobott papír közül találomra választott néhányat, ezzel próbálták a véletlent biztosítani. Egy évvel a befektetések után a következő eredményt kapták: a profi bróker papírjaival 46.2% veszteséget könyvelt el az eredeti befektetésből, az asztrológus csak 6.2%-ost, míg a kislány, szerény 5.8%-os profitot ért el.

Egy svéd tanulmányban kissé eltérő felállásban 5 profi bróker ellenében Ola, a csimpánz versenyzett, aki darts-cal választott értékpapírok közül. A hétről-hétre folyó megmérettetésben egy dolog kezdett körvonalazódni, hogy Ola minden héten jobban teljesített a többieknél.

A Wall Street Journal is beszállt a játékba, és a dartsos helyzetet alkalmazva, ők is arra a konklúzióra jutottak, hogy az ezzel a módszerrel kiválasztott papírok sokkal több pénzt hoznak a konyhára, mint a profi elemzők választása.

Ha én egy bróker, akkor ezek a dolgok nagyon lehangolnának, de őket láthatólag ezek az eredmények nem zavarják. Aranyéletük van, szó szerint.

Szép napot.

Richard Wiseman: Quirkology

Kávémesék: A Londoni probléma, avagy ki kezeli a váltót

A II. világháború során az ellenséges német bombázók hosszabb ideig és áthatóan próbálták London fontos, stratégiai pontjait lebombázni, emberek ezreinek életét elvéve. Az angol hírszerzés dillema elé került. Ha megpróbáljuk elhitetni az ellenséggel, hogy sikerült nekik, felrobbantották azt, amit szerettek volna, akkor talán máshová irányítják ezentúl a bombázókat, így is sajnos ártatlanok halnak meg, de kevesebben, mint ezután.

Ezzel teljesen azonos a következő kis filozófiai fotelfeladat:

Adott egy vonatsínpár, ami Y elágazásban vezet el tőled, te a váltónál állsz. A több tonnás vonat nagy sebességgel közeledik az egyik ág felé, ahol most veszed észre csak, 5 ember van lekötözve a vágányokra, és ezzel halálra ítélve. Nyelsz egy nagyot, neked ehhez semmi közöd, ez a kezdeti szituáció. Egy kiutat látni csak a helyzetből, ha nagyon gyorsan átváltód a váltószerkezetet és akkor a vonat a másik sínpárra terelődik. Igen ám, de ott is van, ugyan csak egy lekötözött ember, de az biztosan meghal. A döntési helyzet a következő, vagy meghal 5 ember, anélkül, hogy beavatkoznál, vagy ha beavatkozol, akkor az 5 helyett csak egy hal meg, de ekkor ez a te választásod, te döntésed.

Egyszerű, nem?

Öt ártatlan helyett csak egy hal meg?

Az alaphelyzet ez, nincs semmiféle kapcsolat az áldozatok között, mindegyik ártatlan, egyszeri ember.

Nagyon izgalmas film téma szerintem, hogyan és milyen kapcsolatokat adhatnánk az áldozatok és a váltó ember közé, hogy a nem egyszerű döntés még nehezebb legyen?

Nincs megnyugtató, egyszerű válasz a fenti dillemára, mindenki keresse a sajátját.

David Edmonds: Would You Kill the Fat Man?: The Trolley Problem and What Your Answer Tells Us about Right and Wrong 

Kávémesék: Az agyunk: egy vagy kettő?

Az anatómiai felépítésünkre rátekintve azonnal feltűnik, hogy vannak páros szerveink és páratlan szerveink. A páros szervek azonos vagy közel azonos funkciót látnak el, a szemeink, a karjaink, a veséink. Ha az egyiket elveszítjük valamilyen balesetben, akkor hátrányosan, de tovább élhetünk viszonylag normális keretek között. Viszont, ha a páratlan szerveinkkel történik valami visszafordíthatatlan, akkor bizony baj van. Szívátültetés, májműtét, ezek bizony életmentő műtétek, nagy szükségünk van rájuk. Agyunk páros vagy páratlan szerv?

Két agyféltekénket egy vastag idegköteg köti össze, azon folyamatos információ áramlás történik az agyféltekék között. Amikor műtétileg szétvágták ezt az infócsatornát, akkor a beteg szétesett két egymásról nem sokat tudó, érdekes személyiségre. Külön életet éltek, gyakran semmit nem tudva a másikról. Ezek a kísérletek az egységet támogatják. A 70-es években egy pszichológus feltételezte, hogy nem volt egységes mindig, sokáig a jobb agyfélteke parancsait végrehajtotta a bal és ez az alá-fölérendezés 3000 éve kezdett megváltozni. A munkamegosztás megváltozott és a féltekék elkezdtek egymással társalogni, a két félteke leült egymással és elsimították a múlt problémáit és elkezdtek együtt dolgozni. A két fél most teljesen azonosnak tűnik, de a környezet adatait másképpen nyerik ki, és így egy picit azért különböznek.

Akkor mostanra, már ha ennyire hasonlítanak, akkor olyanok, mint a veséink, ha az egyiket kivesszük, akkor nyugodtan élhetünk tovább? Mit gondoltok?

Hemispherectomiának hívják azt a betegséget( igazából nem a betegség neve, hanem a műtéti beavatkozásé), amiben egy nyolc éves fiú szenvedett, és egy hosszas műtét során eltávolították a fél agyát. Igen kiszedték a jobb agyféltekéjét. A fiú a fél agyával ugyanúgy eszik, olvas, beszél, játszik, barátkozik, sakkozik mint bárki más, akinek mindkettő megvan.

 Ezek szerint az agyunk az páros szerv és teljes életet lehet élni csak az egyik felével is?

Szerintem sokan járnak a fiúval azonos cipőben, csak műtét nélkül.

Kreatívsarok: A pénz motivációromboló hatása, avagy az öreg szociálpszichológus megmutatja

Mark Lepper Stanfordi pszichológus a munkatársaival meglátogatta a helyi iskolát és megkérték a diákokat, hogy rajzoljanak, amit akarnak. Még mielőtt azonban szétosztotta volna a zsírkrétákat, rajzlapokat, a gyerekek egy részének azt mondták, ha ügyesen rajzolnak, akkor jutalmat, érmeket kaphatnak érte. A csoport másik felének semmit nem mondtak, nem ígértek.

A kísérlet után egy pár héttel visszatértek a tudósok, újra szétosztották a rajzoláshoz szükséges felszereléseket, és várták az eredményt: ami nem lepte meg őket, akik jutalom nélkül rajzoltak, azok pár hét múlva is szívesen rajzoltak, akik viszont jutalmat kaptak érte, azokat nem érdekelte a dolog. Ha valamiért fizetnek, akkor azt én nem szívesen teszem valószínűleg, így én azt nem szeretem csinálni. Ha viszont nem fizetnek érte, akkor nyilván azért csinálom, mert élvezem a dolgot, szeretem ezt csinálni.

A jutalom nagysága viszont erősen befolyásolhatja a végkimenetelt, ahogy a következő meséből is láthatjuk:

Egy bölcs öregember, aki nagyon rossz környéken lakott (Clint Eastwood), egy nap, egy kamaszbanda kiszemelte magának az öreget, és ahogy elhaladtak a háza előtt, csúnya gorombaságokat ordibáltak be neki. Az öreg nem hívta a rendőrséget, nem gyalázkodott vissza, hanem kiült a háza elé és megvárta a fiatalokat. Amikor legközelebb megjelentek a kiabáló tinédzserek, oda ment hozzájuk és egy tíz dollárost adott mindegyik goromba srácnak, és azt mondta nagyon szívesen fizet azért, hogy szidalmazzák. A fiatalok döbbent és valahogy fura arcot vágtak, de beletörődtek, hogy flúgos az öreg, hiszen valamilyen pszichológiát tanított valamikor az egyetemen. Egy hétig mindennap megismétlődött a pénzfizetéses dolog, utána pedig a szidalmazás. A következő hét egy kissé másképp indult, az öreg azt mondta a gyerekeknek, hogy sajnos most nincs elég pénze, ezért csak 5 dollárt tud most adni nekik a csodálatos megjegyzéseikért. Kitalálhatjuk, a következő héten már csak 50 centet adott a srácoknak, akik ezt sértésnek vették és  tovább ennyiért már nem vállalták a szidalmazást.

Clint besétál a házába, mögötte a felháborodott, mogorva srácok és elmosolyodik. Vágás, főcím.

Vége

Kávémesék: Batman megszületik, Franz Reichelt meghal

Az USA-ban a batman jelmezekre rá van írva figyelmeztetésként, hogy nem lehet vele repülni.

A találmányokról a sikerekről szólnak, ritkán lesz valaki attól híres, hogy valami nem sikerült neki, nem volt képes valamire, pedig a sikerhez vezető út nem egyenes és nem is sima, göröngyös, kacskaringós, hibás elképzelésekkel tűzdelt. A XX. század elején egy biztonságos ejtőernyő kifejlesztésére írtak ki pályázatot a franciák. Gaston Hervieu is a nevezők között volt, az Eiffel toronyról próbálta ki ledobni a közel 80kg bábúját az ernyővel, és az sikeresen landolt is.

Franz Reichelt osztrák szabómester, akit repülő szabóként is emlegetnek készített egy zsinórokkal, rudakkal, gumival készült kabátot, amit 1912.február negyedikén elvitt a toronyhoz, hogy szintén kipróbálják, hátha ez lesz a befutó. Úgy gondolta a levegőben majd szétterül és a felhajtó erő segít a levegőben tartani. Engedélyt kért a kipróbálására, természetesen egy bábun.

A jóváhagyás birtokában 1912. február 4-én megjelent az építménynél, majd közölte, hogy ő maga ugrik le. A feltaláló egy rövid ideig hezitált a vaskorláton állva, majd az összecsődült újságírók és érdeklődők előtt levetette magát a mintegy 60 méteres magasságból. Az ernyő nem terült szét, így Reichelt a földnek csapódott, és azonnal meghalt. Ugrását a kamerák is megörökítették.

A felvételt itt találhatjátok. Durva, azt hiszem Batman története akkor és ott született, amikor Reichelt úr bátran, de nem túl okosan halálát lelte.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Reichelt

KávéMESÉK: A fekete zsák esete

A 60-as évek vége felé az Oregoni egyetem pszichológiai kurzusán fura dolog történt. A megérkező diákok elé különös látvány került, az első padban ült egy hallgató, aki egy fekete zsákba volt burkolózva, a zsák alja kivágva a lábának, de egyébként semmi mást nem lehetett belőle látni. A tanár szerint az egyik diák úgy döntött, hogy ezentúl, így, ilyen formában vesz részt az órákon. A hallgatók kezdetben nagyon nem kedvelték a különc társukat, lökdösték, esernyővel bökdösték, sőt valaki megpróbálta megütni is.

Az eset, hogy egy fekete zsák vesz részt egy egyetemi előadáson, óriási médiaérdeklődéssel járt, a CBS riportálta , sőt a Life magazin is írt róla.

Telt múlt az idő, és a diákok kezdték megkedvelni a halk szavú fekete zsákot, ugyan még mindig nem tudták kicsoda, hogy néz ki, de a kezdeti ellenségeskedés határozottan átfordult, és az elfogadás, az együttérzés lépett a helyébe.

Elérkezett a nagy nap és a tanár megkérdezte az egybegyűlteket, hogy fekete zsák felfedje-e kilétét. A hallgatók többsége ellenkezett. A kurzus végén hatalmas tömeg várta a nagy leleplezést, de csalódniuk kellett, a diáktársai emberfalat alkotva védték meg a társukat.

A fekete zsák kilétét ma is homály fedi (csakúgy mint Zorróét).

Miért kedvelték meg a hallgatók a különc társukat, hogyan és mikor fordult meg a nyílt ellenségeskedés szimpátiába? 

Ennyi.

Richard Wiseman: Rip it Up. 2012

KávémesÉK: A bennünk élő mikrobák, egy kis melegség

Az utóbbi idők legnagyobb felfedezése és kutatási területe az emberi testen, testben velünk élő egysejtűek és az ember kapcsolata egészségben, betegségben. Vitaminokat, tápanyagokat, aminosavakat állítanak elő és juttatnak a testünkbe meghálálva azt, hogy nagyon kis kényelmes lakókörnyezetet biztosítunk számukra. Koszt kvártély, de honnan jön a fűtés, és ki fizeti ennek a számláját?

Egyes virágokban, hasonlóan hozzánk, gombafajok élnek, amelyek cukor lebontása folyamán nagy mennyiségű hőt termelnek. A legtöbb kémia folyamat során nagyon sok hő vész el, sugárzódik ki a környezetbe, bárminemű felhasználás nélkül. A gombák által termelt hőt azonban a növény a hideg éjszakákon, többnyire virágzás idején, felhasználja, és mintegy radiátort, amellett melegszik. A gazdanövény pusztán ezért tartja ezeket a gombafajokat, sőt látja el nektárral a kritikus, hideg időszakokban.

Az emberi szervezetben 10x mennyiségű idegen egysejtű él, mint a saját sejtjeink száma, a gyomorban, a bélrendszerben, a szánkban, az agyunkban, még a sokáig sterilnek tekintett anyaméhben is a fogantatástól kezdve ott vannak. A tudomány nagy erőkkel igyekszik felderíteni szerepüket az életünkben.

Hőkalorimétert használva egy kis tanulmányban megállapították, hogy egy tipikus anaerob baktérium 0.2x10^-12 cal/sec energiát oszlat szét hő formájában a környezetében. Ha a számukat is figyelembe vesszük, ami 10¹⁴ db bacit jelent, akkor bizony 20cal/ sec adódik, ami 72kcal/h. Feltételezve egy átlagos testsúlyt 72kg-ot, a legújabb összegzések szerint Európában a magyarok a legelhízottabbak, és hogy ez a hő szépen eloszlik az adott testben, bizony ez 1^OC hőemelkedést jelent. Ez hideg téli hajnalokon segíthet rajtunk melegen tartani csenevész testünket.

Az érdekes események a kis testű állatok esetén láthatunk, hiszen náluk a testük felszíne nagyobb a testükhöz viszonyítva, mint a nagyobb állatoknak, több hőt veszítenek, és ezért nagy szükségűk van a bacik által termelt hőre.

Na ezért is érdemes a beleinkben élőket finom kajával jól tartani, mert nem csupán alapanyagokat kapunk vissza, de még egy kis belső melegítést is.

Herrera et al: Nectar yeasts warm the flowers of a winter blooming plant, Proceedings of the royal society B, 2014.sep 15.

Kávémesék: Híres kísérletek

Sok mindenki hallott, ismeri Philip Zimbardo börtönkísérletéről, nagyon jó kis német film is készült belőle egy pár éve. A kísérletre jelentkezőket két csoportra osztották és az egyik felük lett a börtönőr csapat, a másik pedig a fegyencek, a bűnözők csoportja. Az erőszakos cselekedetek miatt hat nap után le kellett állítani a kísérletet.

Legalább ilyen híres Milgram engedelmességet vizsgáló áramütéses kísérleti helyzete, vagy a kis világ kapcsolódását vizsgáló elhagyott leveles helyzete, ezekről nagyon jó kis összefoglalót találhatunk a Wikipédián is. Most egy kevésbé híres, de talán több figyelmet is megérdemlő kis kutatásról emlékezzünk meg.

Ellen Langer 1979-ben egyhetes kísérletsorozatot tervezett 75 évesek számára. Egy hétre egy üdülőközpontba, egy dolog volt kikötve számukra, 1959-nél későbbről származó képet, újságot, könyvet nem vihettek magukkal. Egy terembe gyülekeztek és elmondták nekik, hogy a következő héten éljenek úgy, mintha 1959-et írnának és mindannyian fiatal 55 évesek lennének. A viselkedés kívül az öltözködésük is kövesse az akkori divatot. Egy hétig a régmúltjukban éltek és a környezetük mindet megtett azért, hogy ezt ténylegesen is érezzék.

Az eredmény: az üdülés előtt megvizsgálták az testi és szellemi formájukat a résztvevőknek és a kísérlet végén is elvégezték azokat. A testi erejüket, testtartásukat, kognitív képességeiket, memóriájukat. Az üdülés során miden értékük jelentős javulást mutatott, sőt látásélességük is javult átlagosan 10%-ot, hasonlóan az öregedéssel állandóan kapcsolatba hozott rövid távú memóriájukkal, ami szintén javult. A férfiak több mint felénél javult az intelligencia teljesítménye, holott a tudomány állása szerint annak szintje serdülőkorban beáll, és utána nem változik. A fizikai megjelenésük is megváltozott, három-öt évvel tűntek fiatalabbnak, mint amikor megérkeztek.

Úgy tűnik külső valóságunk nagy hatással van ránk, hogyan milyennek érezzük magunkat.

A másik fontosabb megjegyzésem, miért nincsenek ilyen jó kis kísérletek manapság, amiben részt vehetnénk? Vagy magunkra vagyunk utalva és  mindenki végezze el otthon ezeket a kitalált helyzeteket, kapcsolja ki a telefonját (húsz éve még kevés volt piacon), a laptopját, a tévéjét és próbálkozzon.

Scawn Achor: A boldogság mint versenyelőny HVG kiadó 2015.

Kávémesék: Hazugságaink, avagy Pinokkió esete a fizikával

Nagyon homályosan emlékszünk a pontos történetre, ebben semmi különös nincs, egy pár dolog biztos: egy öregember készítette fabábúról van szó, ami életre kell, és különleges kalandokban vesz részt. A legfontosabb tulajdonsága, hogy amikor füllent, hazudik akkor a faorra a duplájára nő. Gyermekkori kalandjairól szól a mese, ezután semmit nem tudunk a sorsáról, egészen mostanáig, felfedjük könyörtelen végzetét, aki nem bírja a horrort, az most kapcsoljon át, illetve az most ne olvasson tovább. Oké, aki velünk maradt annak elárulom előre, hogy kitalációról van szó, csupán illusztráció, ez nem a valóság.

Kezdjük a részletekkel, Pinokkió nevezetű fabábút minden valószínűség szerint tölgyfából készítették, aminek a sűrűsége 750Kg/köbméter, szakítószilárdsága 7.9x1000000 N. Az emberi nyak átmérője átlagosan 40 cm, így a számolást mellőzve Pinokkió nyaka 100000N erőt bír ki .A jól ismert képlettel számolva a fejének a tömege 4.18kg, a kezdeti orrhossza legyen 2.5cm, átmérője pedig 2cm, akkor ennek

tömege 0.006kg.

Ezeket az alapadatokkal elindulva, arra vagyunk kíváncsiak, hogy meddig folytathatta hazudozását a kis Pinokkió, anélkül, hogy bármi baja lett volna, és mi az a határ ahol sajnos az orrának a súlyából származó erő miatt a nyaka nem bírta a további terhelést és eltört.

Feltételezve, hogy minden egyes hazugságnál megduplázódik az orrának a hossza, 140m-nél hirtelen exponenciálisan megnő a nyakára ható erő, és ennél a hossznál eltört a nyaka.

Sajnálatunkra ezt az orrhosszt nagyon hamar, 13 füllentéssel könnyedén elérte az áldozat, feltételezve a mesében mutatott hajlandóságát a hazugságra, valószínűsíthető, hogy a delikvensünk nem érte meg a felnőttkort, nagyon hamar vége szakadt a jól induló (mesehős) karriernek.

Hasonló feltételek mellett mi is hullanánk, mint a legyek. Ebben az esetben senki nem vágyik kis Pinokkiónak lenni.

Akiket a számolás részletei izgatnak:

Steffan Llewellyn: How many lies could Pinocchio tell before it became lethal? Journal Of Interdisciplinary Science Topics 2014.

Kávémesék: Milyen személyiség vagy, árulkodik a Facebook

Ki milyen személyiség, milyen tulajdonságai vannak, arról rengeteg vita folyik jelenleg is a tudományos körökben, hogyan lehet ezt mérni. Ha valaki azt vallja magáról, hogy ő bizony otthonülő, nem szereti a társaságot, és ugyanakkor az összes buliban ott van, akkor ő most hazudik, vagy nem ismeri magát, vagy nem meri bevallani magának, hogy az az álomkép, hogy ő otthonülő típus, egyszerűen nem igaz. A személyiségi tesztek sajnos erről szólnak, amiket  önnönmagadról töltesz ki, buta kérdésekre válaszolsz. Mennyire ismered önmagad?

Óvatosan kell bánni a Facebook likekolásokkal, mert egy kis program összegyűjti azokat, nem is kell sok 100-150 elég neki, és nagyon pontos személyiségi profilt készít rólad. Az algoritmus pontosabb képet ad rólad, mint a barátaid, vagy a családod, hasonlóan becsüli meg, mint a feleséged, férjed. Szerencsére ez csak a fő jellemvonásaidról árulkodik, marad még elég sok érdekes jellemződ, amiről nem tud, és nem is fog semmit kibányászni abból a pár likekolásból.

Egy egyszerű kis program pontos képet ad rólad, esetleg még olyan dolgaidat is feltárja, amit te másképp látsz magadról. Tanulhatunk belőle magunkról, holnaptól felszabadultan mehetek a buliba, mert én ilyen vagyok, ezt szeretem, nem pedig az otthon tévézést.

Egy fontos tanulsága még van ennek a tanulmánynak, amit kevesen vettek észre, hogy egy emberről legtöbbet akkor tudhatunk meg, ha nem arra figyelünk, hogy mit mond, mi a véleménye, hanem ha a cselekedeteit elemezzük, azok nem hazudnak, sem nekünk, sem önmagának.

A tanulmány letölthető:

http://www.pnas.org/content/112/4/1036

Kávésarok: párválasztás, avagy a csók és az ondó szerepe ebben

A párválasztás a legfontosabb lépés az élővilágban, ez határozza meg, hogy mennyi és milyen utódaink születnek, milyen génjeink kerülnek kiválasztásra. A természetfilmek világából az állatokra és növényekre jellemző és gyakran trükkös választási szokásokat már ismerjük, most az emberre jellemző, nem nagyon ismert két jelenségről lesz szó röviden.

A csókolózás egy emberre jellemző aktus, aminek során két egymásnak vonzó egyed érdekes benyomásokat szerez a másik félről, gyakran nem tudatosan. Érintési, ízlelési ingerek aktíválják agyunk evolúciósan kifejlődött mechanizmusait, amelyek a másik fél egészségi, termékenységi és genetikai összepasszolásáról adnak információt. Ha megfelel, akkor tetszik nekünk, az első kapun beléphet és a kapcsolatunk tovább haladhat.

A szexuális kapcsolat a következő kapu, ahol a kapcsolódás során egy rejtett következő mechanizmus ítéli meg a felek összeillését, ez pedig az ondó, és annak tartalma. Az ondó mindössze 5% spermát tartalmaz, a maradék 95% egyedileg minden férfiban más és más, hormonokat, neurotranszmitereket, endorfinokat, immunosejteket és lúgos kémhatású anyagokat tartalmaz, utóbbi azért, hogy ellensúlyozza a nők vaginájának savasságát. Kimutatták, hogy a szexuális aktus után a nők vérében ezek az anyagok egy két órával megjelenek és hatnak rájuk, hiszen a legtöbbjük az agyunkban is megtalálható ingerületátvivő, hangulatbefolyásoló kemikáliák. Miből gondolják, hogy hatnak a hölgyekre?

Azok a hölgyek, akik óvszerrel szeretkeznek, azok nincsenek kitéve ezeknek az anyagoknak, ezért depresszióra hajlamosabbak. Akik nem használnak óvszert, azoknál a férfiak ondótartalma eljuthat azok idegrendszerébe, ezek az anyagok megnyugtatják, sőt a hangulatukat is emelik a hölgyeknek. Az esetek kis százalékában azonban rosszullét is létrejöhet a hölgyeknél, ezek pedig egyértelműen jelzi az össze nem illést.

Ne bánkódjunk tehát, ha valakivel nem jön össze a dolog, lehet, hogy nem mi döntöttünk, hanem tudat alatt testünk kielemezte a csókok és az ondó összetételét és azt sugalmazta a tudatunknak, hogy ez még nem az igazi, jön majd a királyfi, megfelelő ondóval.

Gordon G. Gallup: Semen sapling and seminal plasma hypersensitivity Evolutionary Psychology 2014, 245-250.

KÁVÉmesék: Ételeink, mint tűzjelzők?!

Egy 2012-es tanulmány szerint az ételeink amellett, hogy a fontos tápanyagokkal látják el hedonista testünket, más szerepet is játszanak, egy figyelmeztető, korai veszélyt jelző rendszert alkotnak, ahogy a viharjelzők a tavaink körül. Az ételeinkben található összetevők a beleinkben szervesen velünk élő mikrobáknak táplálékul szolgálnak, ebből nyerik ki a fennmaradásukhoz szükséges tápanyagokat, és ebből sokszor nekünk is visszajuttatnak vitaminokat, aminosavakat. Ha azonban nem megfelelően táplálkozunk, akkor a kis baci közösségünk megváltozik, mások kerülnek hatalomra, mint eddig, hiszen most ők jutnak számukra fontos tápanyagokhoz, forrásokhoz

.

Sajnos a kép nem ilyen egyszerű, mert ez az egyensúly megbomlás gyulladásos betegségekhez vezet a nem megfelelő baktériumok elszaporodása miatt. Az ételeink bizonyos összetevőinek hatására az evolúció során kialakult egy azonnali válasz, hiszen nemsokára megváltozik a baci összetétel, és egyes zsírsavak hatására már gyulladáskeltő anyagok szabadulnak el, mert a gyulladás egy ősi védekező mechanizmus a betolakodó bacik ellen. A hosszabb szénláncú zsírsavak, omega-6 zsírok, jelzik a testünknek, hogy behatolók jelentek meg, vagy fognak elszaporodni a beleinkben és testünk már előre felkészül erre, sőt már támad is.

Ezzel csak az a probléma, ha krónikusan fenntartjuk ezt az állapotot, akkor folyamatos gyulladás lesz a testünkben, ami sok krónikus betegség melegágya, mivel folyamatos készültségben van a testünk. Amik védenek ez ellen, azok az omega-3 féle zsírsavak, ezekről régóta köztudott, hogy gyulladáscsökkentőek, a pre és probiotikumok, a rövidebb szénláncú zsírsavakat tartalmazó ételek. 

Persze nehéz megmondani, hogy egy ételünk miből mennyit tartalmaz, de egy kis utánajárással sokat segíthetünk magunkon.

 A tanulmány az alábbi linkről letölthető, vigyázat angolul íródott!

https://evolutionmedicine.files.wordpress.com/2012/08/666828.pdf

KreatívSARok: Belső vagy külső motiváció, avagy miért nem szereti Woody Allen a díjkiosztókat

2002-ben történt meg az, hogy először részt vett egy díjkiosztó gálán, annak ellenére, hogy számtalan díjat, jelölést kapott élete és munkássága során. 1965 és 2014 közötti időszakban 66 filmben vett részt, mint író, rendező és gyakran a főszerepet is ő alakította. Rengeteg darabot is írt, rövid filmeket, tévéfilmet, csak Ingmar Bergman került a közelébe, aki 55 filmet készített, bár egyikben sem játszott, és John Ford a 30’-as években, aki 62 némafilmet rendezett. Miért nem szerette a nagy felhajtással járó gálákat?

Teresa Amabile-t, a harvardi pszichológust a motiváció és a kreativitás közötti kapcsolat érdekelte, már korai kísérleteiben is azt próbálta meg igazolni, hogy a belső motiváció növeli, míg a külső csökkenti a kreativitást. Az általa vizsgált művészeti egyetemre járok csoportját négy részre osztotta. Az első csoportnak megmondta, hogy a munkáikat a végén egy zsűri tagjai elbírálják, a másik csoport munkáit is bírálni fogják, de máshol és máskor fogják, a harmadik és negyedik csoport kimaradt a bírálatokból. Az utóbbi két csoportban alkotók készítették a legegyedibb és legkreatívabb műveket a tesztek során. Amabile többféle helyzetben és művészeti ágakban is azonos eredményt kapott, ha a külső elvárásoknak dolgozik valaki, pénz, jutalom, fizetés, akkor bizony ez rontja a munkájának a minőségét, mert ha külső motiváló faktorok miatt végezzük azt, az bizony nem lesz sokáig kielégítő sem nekünk, sem a munkaadónknak.

Woody Allen ezt már nagyon fiatalon megértette, ő nem a díjakért, az elismerésért dolgozott, hanem a munka, a feladat vonzotta mindig is. Korai évektől kezdve ugyanazon az írógépen, napi ritmus szerint ontotta magából a filmforgatókönyveket. A díjak, mint, külső motivátorok csak rontották volna a munkáját, ezért nem is ment el a díjkiosztókra, ehelyett baseball meccseket nézett, vagy zenélt a zenekarában. Nem engedte magához közel a díjak motivációölő hatását.

Kevin Ashton: How to fly a horse