KávéMESÉK: No country for old man

Mai kis mesémben sokak sajnálatára nem a filmről lesz szó, az egyik kedvencem pedig, de nem érzek nagy indíttatást arról írni. Más.

Egyes nem túl gazdag országok, kisebb területein, ahol az emberek a szomszédos területeken élőkhöz képest alacsonyabb színvonalon élnek, ott úgy érzékelik az emberek, hogy rövidebb ideig élnek, ezért ennek megfelelő életviteli stratégiát választanak. Nagyon korán, egyesek már tinédzserként gyereket vállalnak, és így hamarabb kezdik meg reprodukciós ciklusukat. Összességében nincs több gyermekük, de sokkal fiatalabban kezdik meg a szüléseiket. Ez teljesen érthető, ahol magas a halálozási ráta, ott minél előbb el kell kezdeni a gyermekek vállalását, hiszen ez a cél, minél több utód.

Azt tudjuk, hogy a gazdagabb országok családjainál a nők egyre később lépnek be a szülési ciklusukba, nem ritka a 40 éves anyuka, nem vállalnak túl sok gyereket, de azokat maximálisan iskoláztatják, kitanítják. A szegényebb rétegeknél egy picit másképp alakul ez, ott gyorsan még fiatalabban, 18-20 évesen jön az első gyermek, amit követnek a többiek.

De honnan tudja egy fiatal lány, hogy ő milyen stratégiát kövessen?

Az utca adja meg neki a választ, ahol él és mindennapjait tölti. Tudattalan kalkulációt, felmérést végezz az emberek agya napközben. Jól megfigyeli a környéket, az ott élőket.

A paleolit korban 100-150 fős csoportokban éltünk, mindenki tudott mindenkiről, tudta milyen a csoport összetétele, tudta az öregek arányát a csoportjában, és ezzel saját sorsát is látta előre. Ha sok öreg él a csoporttal, akkor jók a kilátásaink, ráérek az első gyerekemet megszülni, de ha nagy a halandóság, az öreg sasok száma alacsony, akkor bizony ideje elkezdeni a gyermeknevelést.

A mai kor utcáin sétálgató, bevásárló öregek relatív aránya szabja meg a következő nemzedék életviteli stratégiáit, ha azt érzékelem, hogy a környezetemben viszonylag sok öreg él és mozog, az jót jelent, gazdag és törődő környéken lakom. Ha viszont az ellenkezőjét tapasztalom, az öregek eltűntek, akkor bizony ideje párt keresni, mert nem biztos, hogy megéljük az öregkort. Vagy ideje költözni, oda ahol az öregek élnek és virulnak.

Agyunk végső következtetése alapján, egyelőre még ismeretlen közti lépésekben, testünk beállítja azt az életvezetési stratégiát, hogy a helyzetből a maximálisan jöjjön ki, ami az utódok számát illeti.

Ilyen a természet. Az emberi természet.

Daniel Nettle: No country for old man, Human Nature 2012, sept, 15