Kávémesék: A Londoni probléma, avagy ki kezeli a váltót

A II. világháború során az ellenséges német bombázók hosszabb ideig és áthatóan próbálták London fontos, stratégiai pontjait lebombázni, emberek ezreinek életét elvéve. Az angol hírszerzés dillema elé került. Ha megpróbáljuk elhitetni az ellenséggel, hogy sikerült nekik, felrobbantották azt, amit szerettek volna, akkor talán máshová irányítják ezentúl a bombázókat, így is sajnos ártatlanok halnak meg, de kevesebben, mint ezután.

Ezzel teljesen azonos a következő kis filozófiai fotelfeladat:

Adott egy vonatsínpár, ami Y elágazásban vezet el tőled, te a váltónál állsz. A több tonnás vonat nagy sebességgel közeledik az egyik ág felé, ahol most veszed észre csak, 5 ember van lekötözve a vágányokra, és ezzel halálra ítélve. Nyelsz egy nagyot, neked ehhez semmi közöd, ez a kezdeti szituáció. Egy kiutat látni csak a helyzetből, ha nagyon gyorsan átváltód a váltószerkezetet és akkor a vonat a másik sínpárra terelődik. Igen ám, de ott is van, ugyan csak egy lekötözött ember, de az biztosan meghal. A döntési helyzet a következő, vagy meghal 5 ember, anélkül, hogy beavatkoznál, vagy ha beavatkozol, akkor az 5 helyett csak egy hal meg, de ekkor ez a te választásod, te döntésed.

Egyszerű, nem?

Öt ártatlan helyett csak egy hal meg?

Az alaphelyzet ez, nincs semmiféle kapcsolat az áldozatok között, mindegyik ártatlan, egyszeri ember.

Nagyon izgalmas film téma szerintem, hogyan és milyen kapcsolatokat adhatnánk az áldozatok és a váltó ember közé, hogy a nem egyszerű döntés még nehezebb legyen?

Nincs megnyugtató, egyszerű válasz a fenti dillemára, mindenki keresse a sajátját.

David Edmonds: Would You Kill the Fat Man?: The Trolley Problem and What Your Answer Tells Us about Right and Wrong