Mítoszrombolás: Agyunk 10%-át használjuk csupán

Agyunk, mint testünk többi részét az evolúció rögös útján fejlődött ki, optimalizálódott. Rengeteg energiát követel a fenntartása, testtömegünk 2%-át teszi ki, de az energiafelhasználása 20%-nyi. Ha valamilyen baleset folyamán egyes agyterületek kiesnek a feladatukból, akkor azok a részek elsorvadnak, vagy ami gyakoribb jelenség, a környező területek beolvasztják azokat és felhasználják saját céljaikra. Az orvostudomány is kétségbe vonja ezt, hiszen elég egy pici kis probléma az agyunkban, nem kell, hogy 90% ne működjön, és katasztrofális betegségek alakulnak ki. Idegsebészeti beavatkozások során gyakran elektromosan stimulálják a felnyitott koponyában az agyat és így sem sikerült olyan kiaknázatlan, csendes területeket találni, amelyek beleesnének a 90%-os területbe. A képalkotó eljárások is csak azt erősítették meg, hogy agyunk minden kis részét maximálisan kihasználjuk, de akkor honnan ered és miért maradt fenn ez a tévhit?

Először is nagyon jól hangzik, és de jó lenne, ha igaz lenne tipikus esete. Hiszen ha ez igaz, akkor belőlem, lusta kis emberből is szuperman lehet, csak ki kellene használnom agyamnak azokat a területeit, amelyeket nem használok semmire. Nagyon sok okos ember írt már könyvet arról, hogy ezt hogyan érhetjük el, milyen gyakorlatokkal.

Nagy luxus lenne a fukar kis természettől fenntartani egy költséges kis szervet csak arra, hogy egyszer talán az életben egy guru hatására megpróbáljuk felhasználni. Nevetséges pazarlás, mintha a szemeinket nem használnánk csak az életünkben néhányszor, mondjuk, karácsonykor nyitnánk csak ki.

Honnan eredhet, kitől származik? William James, az író Henry James testvére volt és az amerikai pszichológia megalapozója, ő mondta, hogy intellektuális képességeink 10%-át használjuk csak ki. Képességekről beszélt, nem agyi kapacitásról.

Képességeink 10%-át használjuk ki, próbáljuk meg megragadni a maradék 90-et és hajrá.