A 60-as évek vége felé az Oregoni
egyetem pszichológiai kurzusán fura dolog történt. A megérkező diákok elé
különös látvány került, az első padban ült egy hallgató, aki egy fekete zsákba
volt burkolózva, a zsák alja kivágva a lábának, de egyébként semmi mást nem
lehetett belőle látni. A tanár szerint az egyik diák úgy döntött, hogy ezentúl,
így, ilyen formában vesz részt az órákon. A hallgatók kezdetben nagyon nem
kedvelték a különc társukat, lökdösték, esernyővel bökdösték, sőt valaki
megpróbálta megütni is.
Az eset, hogy egy fekete zsák
vesz részt egy egyetemi előadáson, óriási médiaérdeklődéssel járt, a CBS riportálta , sőt a
Life magazin is írt róla.
Telt múlt az idő, és a diákok kezdték
megkedvelni a halk szavú fekete zsákot, ugyan még mindig nem tudták kicsoda, hogy néz ki,
de a kezdeti ellenségeskedés határozottan átfordult, és az elfogadás, az
együttérzés lépett a helyébe.
Elérkezett a nagy nap és a tanár
megkérdezte az egybegyűlteket, hogy fekete zsák felfedje-e kilétét. A hallgatók
többsége ellenkezett. A kurzus végén hatalmas tömeg várta a nagy leleplezést,
de csalódniuk kellett, a diáktársai emberfalat alkotva védték meg a társukat.
A fekete zsák kilétét ma is
homály fedi (csakúgy mint Zorróét).
Miért kedvelték meg a hallgatók a
különc társukat, hogyan és mikor fordult meg a nyílt ellenségeskedés
szimpátiába?
Ennyi.
Richard Wiseman: Rip it Up. 2012
Erről egy régi favicc jutott eszembe:
VálaszTörlés"Egy ló bemegy a CBA-ba és vesz másfél liter szőke hajolajat, fizet, majd elmegy.
Egy hét múlva ugyanezt teszi. Rá egy hétre ismét. Az eladók már idegbetegek:
minek a lónak hetente másfél liter szőke hajolaj? El is határozzák, hogy amikor
legközelebb jön, megkérdik tőle. De a ló nem jött többet..."
:) Üdv! Feri